Gentlemen’s CHOICE: Adott egy program, amelyet az egész világ ismer, kedvel és használ, egy nagy konszern, a Microsoft gyermeke. Miért láttatok mégis perspektívát abban, hogy konkurenciát állítsatok a Power Pointnak?
Árvai Péter: Voltaképpen mi nem akartunk konkurenciát állítani neki, az egyik társalapítónk, Somlai–Fischer Szabolcs már több mint tíz éve foglalkozik egy olyan felület gondolatával, ahonnan lehet ki és befelé is mozogni. Időközben kiderült, hogy ez sok mindenre jó, többek között ötletek elmagyarázására. Minden projektben két akció van, az egyik a kreáció, amikor létrehozol valamit, a másik pedig az interpretáció, amikor a befogadó közönség megpróbálja értelmezni a közölt információdat. Egyszerűen kiderült, hogy a Prezi lényegét adó zoomoló felület mindkét oldalhoz sokat tud hozzátenni. A felhasználóink úgy írják, le, hogy a program olyan, mint egy vizuális út, hiszen nagyon egyszerű átlátni rajta a kontextusokat, hogy merről merre haladsz, mivel végig egy térben mozogsz, eltérően a slide-októl, ahol külön részecskékre van darabolva a történet, ott a kontextust kicsit elveszíted. A Prezit leginkább úgy lehet definiálni, hogy más, mint a slide és a tálca, egy harmadik médium, nekünk pedig az a dolgunk, hogy az ebben rejlő lehetőségeket megismertessük az emberekkel. Szóval a célunk sohasem az volt, hogy konkuráljunk a Power Pointtal.

G.C.: Amikor ez az ötlet ilyen formában megszületett, mennyire tűnt ez egy rentábilis modellnek, avagy mennyiben volt ez pár fiatal pusztán jövőbe vetett hite?
Á.P.: Szerintem semmilyen vállalkozás nem úgy kezdődik, hogy az elejétől fogva rizikómentes, biztos a profit, és tuti siker lesz, ez csak a lottóra lehet igaz, de ott meg tudjuk, hogy nagyon kevés az esély a nyerésre. A vállalkozás egy folytonos építési folyamat, amelyben az ember tud olykor remek, innovatív döntéseket is hozni, meg butákat is, amelyektől ugyancsak nem dől össze kártyavárként a cég. Amikor én 2008-ban Svédországból ideköltöztem Budapestre, semmi pénze sem volt a cégnek, én magam is fizetés nélkül voltam kerek másfél évig, de úgy gondolom, hogy ennek az intervallumnak minden egyes napja megérte, hiszen a befektetési fázisban voltunk, bízva abban, hogy lesz ebből majd egy cég valamikor. Ma pedig ezzel szemben már kilencven embert alkalmazunk tizennégy országból, négy kontinensen reprezentálunk, két irodánk van, az egyik itt Budapesten, a másik pedig San Franciscóban. Nem mondanám, hogy statisztikai szempontok alapján végeztük anno a piacfelmérést, mivel azonban én az egyetemen computer science és computer interaction szakon diplomáztam, ahol a legfontosabb kérdéskör, hogy hogyan tudsz egy olyan szolgáltatást létrehozni, ami az embereknek értékes és hasznos, így én a mai napig is abban hiszek, hogy egy ilyen termék megteremti a saját piacát. De ezt soha sem kérdőíveztem (nevet)!

G.C.: Felhasználás szerint három kategóriátok van, egy ingyenes és két különböző méretű tárhellyel rendelkező fizetős csomag. Mindig érdekes kérdés egy olyan szájt esetében, aki felvillantja a „free” lehetőséget is, hogy hogyan is lesz a befektetett munkából – mondjuk ki – komoly, busás haszon?
Á.P.: Nagyon egyszerűen, annyi ember kell, hogy fizessen érte, hogy legalább a költségeidet fedezze, ez pedig nálunk már az első évben megvalósult. A Prezinek most 12 millió felhasználója van, a görbénk exponenciálisan nő, pedig csak szájról szájra terjed a hírünk, a marketing nálunk főként a supportban merül ki, hiszen igyekszünk segíteni a usereinknek. A Prezi sikere a jó élményből eredeztethető, hogy mondjuk Te személy szerint meg voltál vele elégedve vele, és tovább ajánlottad valaki másnak. A sikerben benne van az is, amit már említettem előbb, hogy egy újfajta médiumot hoztunk létre, ha mondjuk Power Point 2.-t csinálnánk tetszetősebb slide-okkal, nem biztos, hogy elég lenne hozzá.

G.C.: Bár az álomfaktor kétségkívül elengedhetetlen része egy vállalkozásnak, de legyünk kevésbé plátóiak, hogyan alakult befektetői, fejlesztési szempontból a cég?
Á.P.: A Prezibe azért meglehetősen kevés tőke kellett, hiszen már a kezdetektől fogva származtak belőle jövedelmeink. Két invesztálási kör volt nálunk, az első természetesen a pénzről szólt, hiszen akkor indítottuk be a céget, ebből nyitottuk meg az amerikai irodát. Az illető cég egyébként a TED volt, a világ talán legnagyobb, előadásokkal foglalkozó vállalata. Annak fényében különösen is imponált a szándékuk, hogy magam is nagy rajongója vagyok a tevékenységüknek, remek dolognak tartom, és a két cég missziója is nagyon közel áll egymáshoz. A TED azokkal az ötletekkel foglalkozik, amelyeket érdemes terjeszteni, a Prezi pedig hogy hogyan is érdemes ezeket terjeszteni. A második körre pedig a világ egyik leghíresebb befektetőcsoportja, az Axel ajánlkozott, aki a Facebookba is elsőként lépett be. Nekünk ekkor már kevésbé a pénz, mintsem a releváns tapasztalatuk, a networking kellett, főként ez döntötte el, hogy együtt fogunk tudni működni.

G.C.: Ha már szóba került a terjesztés, ki is a Prezi célcsoportja? Kinek szóltok?

Á.P.: Mi innen belülről azt gondoljuk, hogy bárkinek, akinek van egy ötlete, amit meg szeretne osztani másokkal. A Prezi azokra az ötletekre optimális, amelyek magvasabbak egy Facebook-állapotfrissítésnél, de egyszerűbbek egy komplett könyvnél, illetve a fő üzenet mellett több relációval is bírnak. Ezek pedig bárhol megszülethetnek: iskolákban, cégeken belül, kormányhivatalokban, ahol van valamilyen intellektuális tevékenység. Az embereknek szükségük van arra, hogy ki tudják fejezni a fejükben megforduló ötleteket, eddig ezeknek a csatornája lehetett egy papírlap, egy Power Point-prezentáció, egy tábla, most pedig már a Prezi is. Mi azt gondoljuk, hogy ezt nem lehet egy szűk célcsoportra leszorítani, éppen ezért is van ingyenes felülete is a programnak, mert vannak olyan emberek, akinek nincs lehetőségük egy ilyen szolgáltatásért fizetni. A mi fő célunk a kezdetektől fogva a segítés volt, nem a pénzszerzés, ami persze nem azt jelenti, hogy utóbbi ne lenne fontos, hiszen az az eszköz, hogy a cég működni tudjon, mi sem levegőből élünk. A forgalmunk 80%-a mellesleg éppen a fizetős cégekből jön, amit úgy kell elképzelni, hogy nem biztos, hogy egy adott vállalat egésze előfizetett nálunk, lehet, hogy csak egy-egy részlege, a HR vagy a marketing. Egyre népszerűbbek vagyunk az iskolákba, egyre nagyobb csoportot tesznek ki a tanárok és a diákok.

Somlai-Fisher Szabolcs

G.C.: Megkérdezhetem mi nem tetszett egyébként Nektek a diákban? Hiszen a dizájnon és az effekteken túl mégiscsak ez a szembetűnő változás.
Á.P.: Én inkább onnan közelíteném meg a kérdést, hogy nem azért csináljuk ezt, hogy háborúzzunk a diákkal, hanem a zoomolós felület ötlete tetszett nagyon, bár abban igazad van, hogy a legtöbb ember ma még tényleg diákban gondolkodik. Nekünk nem az a küldetésünk, hogy legyőzzük a diákat, hanem hogy egy új médium legyünk. Attól, hogy megjelent a tévé, még hallgatunk rádiót, attól hogy lett internet, még nézünk tévét. Lehet, hogy a régi médiumok felhasználótábora egyre szűkül, de nem tűnnek el. Szóval nem kell senkinek sem letagadnia a slide-jait (nevet)!

Alapítók

G.C.: Itt ülünk most a kantinban, ahol bármikor csinálhatsz magadnak egy szendvicset vagy megihatsz egy pohár búzafűlét. Milyen nálatok a cégkultúra?
Á.P.: Igyekszünk nagyon nyitottak lenni, ha valakinek van egy ötlete, mindegy, hogy melyik osztályról jött, meghallgatjuk és végiggondoljuk. Az idő- és munkabeosztás elég kötetlen, az a fontos, hogy milyen minőségű munkát adsz le a határidő végén. Kis csapatokban dolgozunk, mindegyik teamnek megvan a maga célja, ezeket pedig úgy próbáljuk megfogalmazni, hogy adjunk hozzá elég szabad teret és felelősségérzetet. Sokkal produktívabb szerintem a munka, ha azt a kolléga a sajátjának érzi, és nem azt várja, hogy örökösen meg legyen mondva hogy: csináld ezt vagy csináld azt. Viszonylag komoly szelektálási folyamaton kell túljutnia annak, aki itt akar dolgozni, éppen ezért aztán meg is bízunk a csapat tagjaiban, és minden lehetőséget megadunk nekik arra, hogy sikeressé váljanak a munkájukban. Nagyon fontos, hogy a leendő kolléga jól legyen a szakmájában, hogy mennyire tud kijönni a többiekkel, és persze a cég értékeinek is meg kell felelnie, amit nagyon komolyan veszünk: ilyen például a kíváncsiság és a figyelés képessége. De a bemutatkozó preziből úgyis minden kiderül!

Írta: Szabó Csaba