Grafikon, x napos átlagok, RSI, csatorna, fibonacci. Néhány példa a „chartisták” fegyverei közül. Utólag érdekes, hogy egy-egy elemzés mekkora valószínűséggel találja el egy tőzsdei termék jövőbeni mozgását, alakulását. A chartisták-nak, vagyis akik a grafikonok alapján állítják fel jövőbeni megállapításaikat, nagyon sok eszköz van segítségükre abban, hogy saját tézisüket felállítsák. Miért is? Mert az adott termék árfolyamának múltbéli mozgása a rendelkezésükre áll, és a különféle technikai elemzési segédletek segítségével fel tudják állítani a lehetséges forgatókönyvet. Persze nincs rá garancia, hogy a felállított stratégia 100 %-an úgy és akkor fog bekövetkezni, mint ahogy a grafikonok segítségével meghatározták, de a múltbéli mozgások nagyban segítik őket. Mert a technikai elemzés alapvetése, hogy a múltbeli események során kialakult metodikák a jövőben is figyelembe vehetők, hisz ha hasonló esemény következik be a jövőben, mint ami a múltban volt, a technikai lezajlás hasonló lesz, és ez a hasonlóság előre lemodellezhető. A különféle diagram ábrázolások közül a legtöbben a japán gyertyás diagram ábrázolást használják. A múltbéli megfigyelés alapján a gyertyák alakja és a gyertyákból kirajzolódó alakzatoknak jelentősége van. Pont azért, mert a múltbéli alakzatok az adott időszak vagy az elkövetkezendő időszak grafikonjaiból is kiolvashatók. Legalábbis minden grafikonolvasó erre törekszik, hogy a jövőre nézve valamiféle múltban regisztrált alakot fedezzen fel a grafikonban, és ha sikerül ilyet találni, a múltbeli események alapján megmondható, hogy várhatóan hogyan fog az adott helyzetben viselkedni a vizsgált termék. Ez a fajta stratégia normál esetben termékfüggetlen, hiszen itt az a feltételezés, hogy a jövőbeni mozgás ugyanolyan lesz, mint a múltbeli hasonló alakzatú mozgás, függetlenül attól, hogy búzáról, aranyról, vagy valamilyen devizapárról beszélünk. Azt kell, hogy mondjam, ha a termék egy úgynevezett csatornában mozog, vagyis viszonylag felismerhető, hogy egy időszakon belül kialakít magának egy alsó és egy felső korlátot, ebben a helyzetben a technikai elemzés sokkal hatásosabban alkalmazható bárminél. De amennyiben ez a sáv valamilyen okból akár lefelé, akár felfelé áttörésre kerül, valamelyest nehezebbé válik a grafikonok világa. A chart nem foglalkozik az okokkal, azt mondja, minden benne van a grafikonban.

Persze gyakran előfordult már, hogy a meteorológia napsütést ígér, aztán másnap akkora eső lesz, mintha dézsából öntenék. Vagy épp az ellenkezője történik. Sokszor hallgatja az ember a meteorológiát hitetlenkedve, mert az időjárás jelentés jó időt ígér, felhő sehol az égen, mégis nagyon hasogat a feje, teljesen bedurran a műtött térde vagy a dereka jelzi, hogy front közeleg. Láss csodát, másnap nem napsütés lesz, hanem eső és vihar. Hihetetlen, de mégis igaz. Megérezték az emberek az időjárás-változást.

Ugye sokszor előfordult Önökkel (aki kereskedett már a tőke­piacokon), hogy olvastak egy elemzést valamilyen termékről (akár 2, akár 50 oldal), teljesen mindegy, de mást gondoltak a termék jövőbeli árfolyam alakulásával kapcsolatban. Nem tudták megmondani miért, csak egy hang szólt ott beül, hogy nem így fognak megtörténni a dolgok, mint ahogy az elemzésben le volt írva. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az, hogy a háziasszonyok olykor sokkal jobban találnak el bizonyos árfolyammozgásokat a legtanultabb elemzőknél? Hivatkozhatunk a szerencsefaktorra. Persze, Fortuna asszony sokszor jótékonykodik, de azért ő sem osztja zsákszámra a szerencsekuponokat. Hivatkozhatunk arra is, hogy akik 24 órán keresztül bámulják 
az árakat, nem látják a fától az erdőt. Néha ez is igaz, hiszen a folyamatos árfolyamfigyelés monotonná is teheti a munkát, és könnyen átsiklik az ember egy aprócska, de a későbbiekre jelentős hatással járó momentumról, vagy észreveszi ugyan, de nem tulajdonít neki megfelelő jelentőséget.

Persze aki a hatodik érzékre hivatkozik, annak is el kell ismernie – és főleg a tőkepiacokon igaz ez –, hogy ez a belső hang főleg azoknál szokott erősebben, és lényeges többször jól szólni, aki valamelyest együtt él a piaccal. Ez persze nem jelent 24 órás szolgálatot, de az alapvető piaci mozgásokkal képben van. Tehát tudja, hogy az OTP éppen pl. 4.000 Ft körül van, és nem 6.000 Ft-on áll. Akinek ez az érzékszerve hihetetlenül kifejlődött, arról meg kell hogy állapítsuk, hogy nagyon sokat olvas, figyeli az eseményeket. Tud a sorok között olvasni. Ez az egyik legfontosabb képesség, ami segít a hatodik érzék működésében. Hiszen sokan szó szerint elhiszik azt, amit a TV-ben vagy a rádióban hallanak, vagy olvasnak a nyomtatott illetve virtuális sajtóban. Ne csodálkozzunk azon, hogy az elmúlt évszázadok, vagy akár a jelen időszak pozitív vagy negatív karizmatikus alakjai saját szájuk íze szerint alakították hosszabb, rövidebb ideig sikeresen az emberek tömegeit, ezáltal a történelem kerekeit. Nincs ez másként a tőkepiacokon sem. Ne legyünk naivak, itt is sokan szeretnék befolyásolni a tőkepiaci eseményeket, azért, hogy a végeredmény a saját elvárásaiknak, és nem mellékesen pozíciójuknak megfelelő legyen. Tehát aki a hangra hallgat, az megpróbál mindig a sorok között olvasni. Rengeteg információt folyat át a tudatán, és megpróbálja szelektálni őket, mint ahogy az aranyásók tették, amikor a csörgedező patakból próbálták kimosni az aranyrögöket. Nekik is hihetetlen mennyiségű hordalékot kellett átmosniuk, egy kicsinyke arany reményében. Nem az a lényeg tehát, mit olvasunk, azt nem szó szerint tároljuk el a „merevlemezünkben”. Próbáljuk átmosni az információt, és találjuk meg a sorok között rejtőző aranyrögöket.

Sokszor láttunk már olyat is, hogy emelkedett még ugyan a piac, de valaki azt mondta, olyan érzése van, hogy valami történni fog, és nem vesz bele a piacba, vagy eladja, zárja a pozícióit. Miből gondolta ezt? Talán abból, hogy a fák nem nőnek az égig, vagy ha a másik irányba tekintünk, mikor már „mindenki derékig úszik a piacon a vérben”, lassan érdemes vételeket kezdeni, hiszen előbb-útóbb fordulhat a trend. Az is igaz, hogy nagy emelkedésekbe, és hihetetlen nagy esésekbe akkor tud belekerülni az ember, ha amúgy is azt az irányt választotta volna. Hiszen ezekbe csak akkor lehet belekerülni, ha már felvette a befektető a pozícióit, és abban az irányban vette fel, amerre egy váratlan esemény során a piac elmozdul. Tudják, másnap már nem lehet jó áron venni egy hatalmas emelkedés után, de eladni sem lehet előző napi magasabb árfolyamon egy jelentősebb zakót követően. Ilyenkor érkeznek az ilyen telefonok a kereskedőkhöz: „Akartalak hívni,de nem hívtál vissza!” A megérzésnek előre kell jönnie, hiszen utólag már mindenki okos, a múlt bármikor leolvasható a grafikonokról.

A hatodik érzék, bármennyire is ágálnak sokan ellene, igenis jelentősen befolyásolja a piacokat. Sokszor elhangzik, a tőkepiac nem más, mint 20 % tudás, 80 % pszichológia. Persze a százalékokon lehet vitatkozni, de az arányokon nem érdemes. Hiszen hány meg hány esetben lehettek az emberek szemtanúi a pozitív vagy negatív „csordaszellemnek”. Az általam és nagyon sok befektető által nagyra becsült André Kostolany vélekedett erről Tőzsdepszichológia című könyvében: „Hosszú fontolgatás után arra a meggyőződésre jutottam ebben a minden spekuláns számára oly fontos kérdésben, hogy az egyes személyek és a tömegek mélylélektani motivációi konkrét esetekben valóban nem jelezhetők előre. De az egyes döntések összességének intenzitását, vagyis a tömegpszichológiai reakciók hevességét csakúgy, mint annak körülbelüli időpontját egy tapasztalt tőzsdés néha képes – ha nem is előre látni, de – sejteni vagy kitalálni. Állítom, hogy a tőzsdei eseményekben a pszichológia szerepét nem lehet túlbecsülni: rövid és középtávon legalább 90 százalékot jelent! A tőzsdelélektan „tudomány”, amit csak megfelelő érzékkel lehet alkalmazni, tehát majdnem olyan, mint a művészet. A tőzsdén a leggyakrabban használt szavak: talán, remélhetőleg, lehetséges, előfordulhat, nem kevésbé, noha, mégis, azt hiszem, úgy gondolom, de, valószínű, úgy tűnik… Mindaz, amit gondolunk és mondunk, feltételekhez kötött és egész másként is szemlélhető”.

Ahogy fentebb is olvashattuk, az előbbi szavak nagyon sok elemzésben megtalálhatók. Teljesen természetesen, hiszen 100 %-os biztonsággal senki sem mer állítani dolgokat, még a meteorológiában sem, nem hogy a tőkepiacokon! Ez a nagy különbség a grafikon és a hatodik érzék között. Hiszen a grafikon által adott eredmény valamihez kötött, valami megvalósulásával válik igazolttá. Tehát, ha megvalósul a feltétel, belépünk a piacra. Míg a hatodik érzék segítségével előre próbáljuk felvenni a pozíciót, és várni, hogy a megérzés helyes volt-e vagy sem. Melyik a hatékonyabb? Erre nincs statisztika. Ha valaki rövidebb távon spekulál (day-trade, egy-két napos pozíció), az nyilvánvalóan a grafikonra próbál támaszkodni, aki pedig nagyobb léptékben, egy esetleges hosszabb ki- vagy beszálláson gondolkodik, az bátran hagyatkozhat a megérzéseire.

A legfontosabb dolog viszont az, hogy a döntés joga és felelőssége a befektetőé, azt nem tudja másra hárítani, és nem is érdemes. Dönteni kell, de dönteni jó! Ne féljünk megtenni. Mindegy, hogy a grafikon, vagy a hatodik érzék segít benne, de egyre figyeljünk, keverni sohase keverjük őket! Ahogy egy este a sokféle alkohol keverése sem hoz semmi jót hajnalra, a kereskedési metódusok keverése sem hoz semmi jót a portfólióra nézve!

Írta: Ziegler Mátyás