Sokaknak talán a múlt ködébe vész, hogy 1864. január 18-án alakult meg a pesti Áru- és Értéktőzsde, a Lloyd Társulat épületének nagytermében, annak támogatásával. 1904-ben költözött a Tőzsdepalotába (később az MTV volt szabadság téri épülete), és itt is működött egészen 1948-ig.

A második megjegyzendő dátum 1990. június 21., amikor hivatalosan megalakult az Értéktőzsde Budapesten. Az 1948-as megszüntetés után a magyar tőkepiaci folyamatok újraindulására 1982-ig kellett várni, mikor is lehetővé vált a kötvények kibocsátása. A részvénypiac fejlődésére döntően az 1990. évi VI. törvény volt hatással, amely megteremtette a tőzsde működésének jogi alapjait. 1993-tól a kereskedelmi bankok nem vehettek részt az értékpapír-kereskedelemben, így minden bank – aki a tőzsdén szeretett volna ezzel a tevékenységgel foglalkozni – megalapította saját brókercégét, amik jogilag ugyan különálló cégek voltak, de tulajdonosuk az adott anyabank volt. A kezdeti nyílt, kikiáltásos rendszert két lépcsőben teljesen felváltotta a távkereskedési rendszer, az MMTS. 1995. március 1-én kezdődött meg a kereskedés a BÉT hivatalos indexén, a BUX indexen, majd 1998-ban kerültek bevezetésre az egyedi részvényeken alapuló kontraktusok. 2002. július 1-e fontos dátum a BÉT életében, hiszen ekkor alakult részvénytársasággá. 2004-ben jelentős átrendeződés jött létre a tőzsde tulajdonosi szerkezetében, osztrák bankok, valamint a Wiener Börse és az Österreichische Kontrollbank AG vásárolta meg a Tőzsde többségi részesedését. 2005. november 1-én az addig különálló BÉT és BÁT (Budapesti Árutőzsde) tevékenysége integrálódott, így ezt követően az árupiaci kereskedelem is a BÉT-en folyt. A Budapesti Értéktőzsde 2010. január 14-től tagja a CEESEG AG Holdingnak, amely 68,8%-ban tulajdonosa a BÉT-nek. A holding többi tőzsdéje a XETRA rendszert használja, így hosszú egyeztetéseket követően, jelen állás szerint 2013 decemberében a BÉT-en is bevezetésre kerül, felváltva az eddig használt MMTS rendszert. A hazai kereskedőcégeknek így nemcsak a folyamatosan változó, szabályozói környezettel kell együtt élniük, hanem informatikai rendszerüket is át kell alakítaniuk.

A hazai tőkepiac újkori történelmében több piacbefolyásoló esemény is történt, ennek ellenére – vagy szerencsére – még mindig talpon van. Ha a befektetők kicsit megerőltetik emlékezőtehetségüket, akkor valószínűleg a mai napig élénken él a fejekben az 1998-as orosz válság, vagy az azt megelőző, 1997-es „ázsiai nátha”. A piacokat tehát jelentős sokk érte már számos alkalommal, de hol lassabban, hol gyorsabban kilábaltak belőle. Így történt ez a 2008-as Lehman Brother’s csődjét követően kialakult pénzügyi válság nyomán is, amikor a vártnál sokkal gyorsabban állt helyre a hazai tőkepiac – igaz, a válság előtti szinteket annak ellenére sem értük el újra, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlást követően a nyugat-európai illetve amerikai piacok 2013-ra eddig sosem látott magasságokba jutottak fel. Az is igaz, hogy miként manapság szinte „turistaként” is fel lehet jutni oxigénpalack segítségével a Mount Everest-re (ha valaki elég sok pénzt fizet, kis túlzással egy serpa hátán is), úgy a piacok is a nemzetközi jegybankok (főleg az amerikai FED) pénznyomdája segítségével váltották ki a válságot övező „oxigénhiányos” állapotot.

Hogyan alakult ki nálunk a jelenlegi helyzet? A megmaradt kereskedő cégek nagy része napjainkban banki hátterű, a lakossági ügyfelek kiszolgálását emellett több független kereskedő cég végzi. A hőskorszakra tekintve megállapíthatjuk, hogy nagyjából ugyanaz zajlódott le, mint az aranyláz idején. Kockásfüzettel felvértezve, sorra-másra nyíltak a kereskedőcégek, hiszen a pionír időszakban, a privatizációs hullám és a részvényjegyzések idején kiemelkedően magas volt az igény a tőkepiaci szolgáltatásokra. A mainál jóval likvidebb forgalom mellett, jóval nagyobb külföldi érdeklődés kíséretében aranybánya volt a tőkepiac szolgáltatónak és ügyfélnek egyaránt. Ezt a korszakot zárták le az 1997-98-as évek válságai, konszolidációt hozva szolgáltatónak, ügyfélnek egyaránt. A szolgáltatók közül sokan annak köszönhetően mentek tönkre, hogy a válságban rosszul mérték fel a likviditási helyzetüket – persze ez igaz a válságban tönkrement befektetőkre is. Akik sikeresen túlélték a válságokat, az ingatlanpiac által biztosított újabb hullámvasútra szállhattak fel a 2000-es években, akik pedig a tőkepiacon maradtak, megpróbálták átalakítani eddigi stratégiájukat. A szolgáltatók elkezdtek az addigiaknál bővebb, szélesebb termékpalettát biztosítani az ügyfelek számára, a befektetők pedig elkezdtek kitekintgetni az országhatáron túlra. Ezzel nem arra céloztam, hogy egyes honfitársaink elkezdték felfedezni a külföldi bankokban nyitott számlák „élményét”, hanem az évek folyamán egyre csökkenő hazai tőzsde forgalmát kompenzálva, más külföldi, nagyobb likviditást biztosító termékekkel kezdtek el kereskedni. Mik ezek? Az első, legkézenfekvőbb megoldás a külföldi részvénykereskedelem hazai megvalósítása. Hiszen, főleg a hazai gazdaságpolitika elmúlt éveiben, annak több kormányon átívelve mutatott teljesítményének köszönhetően az emberek egyre nagyobb mértékben igényelték megtakarításaik között a devizákat. Ha valaki tart devizát a megtakarításai között, abból még egyszerűbb külföldi részvényeket vásárolni – hiszen csupán az elszámolás egységében különbözött a hazai részvényektől. A nagyobb nemzetközi piacokon több választási lehetőség kínálkozik a befektetők számára. Már most is több szolgáltatónál elérhető a XETRA rendszer, ami az év végétől mindenhol rendelkezésre áll, így a hazai piac szereplői is vásárolhatnak a német piac részvényeiből. Egy másik nagy piaci szegmens a devizapiaci kereskedés. Akik nagyobb kockázatvállalás mellett a nagyobb elérhető hozamot helyezik előtérbe, azok számára 2010-től, köszönhetően a kedvezően változó adózási szabályoknak, megnyílt a devizapiac barlangja. Hogy ez egy bűnbarlang vagy épp Ali baba 40 rablójának kincses barlangja, azt mindenki a saját bőrén tapasztalhatja meg. Igaz az a városi legenda, hogy 100 devizázóból 30 nyer, 70 veszít, de az, hogy ki melyik részét adja majd az aránypárnak, azt a saját kereskedési stílusa, habitusa, a piaccal szembeni alázata határozza meg. A következő elérhető szegmens a nemzetközi árutőzsde, aminek keretében a narancslétől kezdve, a kakaón keresztül a kávéig, sok mindennel lehet kereskedni. Aki látta már például az Egy indián Párizsban című francia filmet, sejtheti, mennyire nyugodt is ez a piac. A hatalmas termékkínálat ellenére a legtöbb ember főleg az arany illetve az olaj kereskedelmét hallja leggyakrabban. Előbbi a mai befektetési divatot diktálja – vagy diktálta –, utóbbi pedig a benzinárak változásakor még a piactól távoli emberek számára is hallható. Ez a termékkör már csak 120/80 körüli vérnyomással rendelkezőknek ajánlott, a piac hatalmas volatilitása miatt. Talán ezek a termékek jelentik a piramis csúcsát, de nagy tanulság, hogyha kihagyjuk, akkor is lesz holnap.

De mi volt, mi van, és főképp mi lesz? Aki nem intézményi befektető, az talán még keményebb csatára készülhet a következő időszakban. Hiszen kitűzték a jelszót pártunk és kormányunk pénzügyi zászlajára: let’s go down! Ez az állam részéről persze teljesen érthető, „ügyködik” is rajta az MNB már elég régóta, de a kamat spekulánsoknak nem a legjobb hír. Mostanában egyre több régi ügyfél kezdi azzal a találkozásunkat, hogy emlékszem-e a 25%-os kamatok idejére. Az volt a jó világ, persze, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy abban az időben a magas kamatokhoz 30% infláció és 35%-os hitelkamat párosult. Ilyenkor erről persze tapintatosan nem beszélnek, de az idő már csak ilyen, megszépít mindent. A kötvényes körökben valószínűleg a 3-4% körüli banki kamatok, vagy az 5% körüli állampapír hozamok miatt tört ki ez a nosztalgikus hangulat. Hát igen, ami az egyik oldalon nyereség, az a másik oldalon… Azért ne keseredjünk el, van lehetőség a befektetők előtt. Először is, aki hosszabb távon gondolkodik, első körben TBSZ (tartós befektetési számla – a szerk.) számlát nyit, ahol legalább az adó és az EHO megspórolható. Ezt követően a kitágult tér lehetőséget ad külföldi állampapírok vásárlására is – persze itt is igaz, hogy a magasabb hozamok magasabb kockázatot hordoznak, lásd Görögország vagy Ciprus esete. Igen, ha valaki magasabb kamatokat szeretne, a PIIGS (Portugália, Olaszország, Írország, Görögország és Spanyolország alkotta EU-tagországokból álló csoport – a szerk.) kötvényekből kell válogatnia. Vagy az „egy magyar nábob” és baráti köre által igencsak favorizált, OTP és MOL eurós alapú kötvényei is alternatívát jelenthetnek a bátrabb kamatvadászoknak. Nem nehéz megjósolni, hogy a következő időszakban a hazai vállalati kötvénypiac is intenzívebb lesz.

Mi a tanulság? Az, hogy magyar tőkepiac volt, van és lesz is. Lehet, hogy a szereplők száma még valamelyest változni fog, hiszen a bankok egy része térdre rogyott az elmúlt időszakban, de a hazai független cégek között is lesz olyan, aki a XETRA rendszer bevezetését már nem tudja, vagy nem akarja vállalni. Egy biztos, aki hazai szolgáltatónál intézi befektetési ügyeit, legyen az banki vagy független cég, ezután is nyugodtan alhat. A világ pénzügyi szolgáltatásai szinte vég nélkül elérhetők a befektetők számára, kereskedő cégek mindig lesznek, kereskedni, spekulálni, befektetni az emberek mindig fognak.

 A legfontosabb az, hogy találja meg mindenki a saját „brókerét”, aki segít alázattal közelíteni a piac felé, segít eligazodni a kötvények, részvények, devizák és az egész tőkepiac kőkemény világában. Mert vagy alázattal közelítenek a tőkepiac felé, vagy a piac tanít alázatra – ez utóbbi sokkal többe kerül. Ha viszont jól választ, akkor nyugodt lehet, mert bEHOzható az a fránya EHO!

Írta: Ziegler Mátyás