Gentle Style: Vincze OttóTíz kérdéses miniinterjúnk célpontjában ezúttal Vincze Ottó sportmenedzser. |
Gentlemen’s CHOICE: Mi alapján válogatsz a gardróbból, amikor egy fontos alkalomra készülsz?
G.C.: Mi a helyzet a mindennapokkal, a szabadidőddel?
V.O.: Nagyon érdekes, mert például otthon csak és kizárólag fehéret vagyok hajlandó viselni, talán a sterilitása miatt, nem tudom. Amikor kimozdulok a házból valami szabadidős program okán, akkor is a kényelmet helyezem előtérbe. Divatozásról ilyenkor szó sincs, egy jó Timberland bakancs, egy Stone Island nadrág, egy Fred Perry pulóver vagy mellény mindig beválik.
G.C.: Melyik a kedvenc parfümöd és miért?
V.O.: Ebben abszolút változó az ízlésem, nagyon sokáig a spanyol Louis Vuittonnak is tartott Loewe-nek használtam a sima 7-esét, most Tom Ford Noir és Tobacco Vanilia illatait kultiválom, de ami még alap nálam, az a Balmain Carbonja. Nem szeretem a kommerszet, amire példa, hogy sokáig a remek Histoire 1969 volt az illatom, de amikor egy partin két másik emberen is megéreztem, rögtön váltottam. Szeretem az édesebb és a mélyebb illatokat is, utóbbiak nagyon jól passzolnak a sötétebb színekhez, amelyeket viselek.
G.C.: Mi az a személyes tárgy, amely nélkül nem tudnál meglenni?
V.O.: Talán a cipőim azok. Itthon sokan elkövetik azt a hibát, hogy bár aránylag jól öltözködnek, a cipőre mégsem fordítanak elég figyelmet, erre szoktam azt mondani, hogy „a magyar férfi cipőválságban szenved”. Ha egy darabot kell kiemelnem, az egy 1960-as évekből való, 38 mm-es, lapos aranyóra lenne, ami nagyon közel áll hozzám. De hozzáteszem, két éve nem hordok órát, most ezt a korszakomat élem (nevet).
G.C.: Vannak-e jól bevált szépségpraktikáid?
V.O.: Noha fehér a bőröm, nem járok szoláriumba, mióta észrevettem, hogy nem tesz jót neki. Tudom, hogy barnább bőrön jobban élnek a színek, mégis, immár 15 éve megvonom magamtól, ellenben a szaunáról és a sportról sosem tudnék lemondani. Az alvással gondban vagyok, bár napi szinten vannak aktivitásaim. Egy nagy pohár, langyos, citromos vízzel kelek és fekszem, ez jót tesz. Bár fogékony vagyok az új termékekre, ami régóta a napjaim része, az egy 100% bio, szír olívaszappan, aminek a beszerzése a polgárháború miatt most igen nehézkessé vált. Reggel és este mosom vele az arcom, így minden egyéb krémet kivált.
G.C.: Mennyire vagy hiú, számított-e ez a sport kiválasztásánál?
V.O.: Nagyon hiú ember vagyok, de jó értelemben véve. Próbálom mindenből a maximumot kihozni, ezáltal sokszor egy ismert világból egy ismeretlenbe lépek, amire nem biztos, hogy mindig fel vagyok készülve. A hiúság nem egoizmus, hanem egy olyan állapot, amely az emberből azt váltja ki, hogy mindig a legjobbra törekedjen. A focipályát mindig is színpadnak tekintettem, a meccset egy produkciónak, amit megvesz a közönség, a termék pedig én voltam. A fociban persze a legfontosabb a teljesítmény, de mindig kell mellé tenni egy adag pluszt, amely kiemeli az embert a tömegből.
G.C.: Van valami különleges luxushobbid, amely a személyes luxusod is egyben?
V.O.: Számomra a legnagyobb luxus, hogy jókat ehetek, és ezt mindig megengedem magamnak, még akkor is, ha épp rohanós napom van. A másik a könyvolvasás, nagyon nagy könyvfogyasztó vagyok mindenféle témában. Nagy rajongója vagyok emellett a különféle – főként külföldi – lifestyle magazinoknak is, sokszor kijárok a bolhapiacra is, hogy beszerezzem azokat a példányokat, amelyeket nem tudtam megvenni valamilyen okból. Azt hiszem, ez már beteges (nevet).
G.C.: Kedvenc autómárka?
V.O.: Nekem most pillanatnyilag Audim van, nagyon régóta használom ennek a márkának a különböző modelljeit, szeretem a kényelmét és a praktikusságát. Ha bármilyen autóm lehetne, nyilván sok mindent mondhatnék, de amire nagyon vágyom, az egy 1995-ös Porsche Carrera RS, amiből összesen 1250 darabot gyártottak. Egy hétig volt nálam egy piros, amit meg is akartam vásárolni, végül elszalasztottam, mert hezitáltam. Boris Beckernek van belőle kettő, reménykedem, hogy egyszer megunja az egyiket (nevet).
G.C.: Mit csinálsz, ha ki akarsz kapcsolódni?
V.O.: Leginkább olvasok, vagy beteszek egy-egy régóta megnézésre váró filmet. Leginkább a spanyol, a német, a francia és a dél-amerikai akció- és művészfilmeket szeretem.
G.C.: Milyen számodra az ideális nő?
V.O.: Megfelelő attitűddel rendelkezik, ami alatt azt értem, hogy legyen meg benne az a plusz, ami levesz a lábamról, miként a francia nőkben. Párizsban járva úgy érzem, hogy minden sarkon szembe jön velem egy olyan nő, akit az átlagosnál szorosabban magamhoz ölelnék (nevet).