Most olvasom
Mindenen túl – Jeep Wrangler Unlimited teszt

Mindenen túl – Jeep Wrangler Unlimited teszt

Mindenen túl – Jeep Wrangler Unlimited teszt

Mit adhatunk egy olyan embernek, akinek már mindene megvan? Ezt a kérdést nem csak a születésnapi partik szervezői, de az autógyárak is újra meg újra felteszik maguknak. Kevesek tudnak olyan frappáns válasszal szolgálni, mint a Jeep.

 Willys MB, Series I, Toyota BJ – legendás nevek ezek az autóiparban. Olyan korban születtek, amikor a járművektől egyetlen dolgot vártak el vásárlóik: hogy járjanak, mindenkor és mindenhol. Háborús övezetekben, feltérképezetlen tájakon tették próbára képességeiket, és mivel alkalmasnak bizonyultak, evolúciós zárványként, az autóipar oldalhajtásaként fejlődtek tovább. A Jeep Wrangler, a Land Rover Defender, a Toyota Land Cruiser minden szempontból modernebb, biztonságosabb, sokoldalúbb járművek, mint neves őseik; mégis, piaci sikerüket kisebb-nagyobb mértékben az ötven, hatvan évvel ezelőtt történteknek köszönhetik.

 

A Jeep Wrangler kapcsán például, hogy immár tesztünk alanyára koncentráljunk, a legritkább esetben merül fel, hogy huszonnyolc éve, 1986-ban látta meg a napvilágot. Ha a múltról kell beszélnünk, és bizony kell, sokkal inkább az 1941-től gyártott, katonai célú Willys MB és Ford GP modelleket húzzák elő a paraván mögül – illetve csak a Willyst, hiszen bár a háborús években a szó szerint vett túlélés érdekében mindenki mindenkivel együttműködött, napjaink Jeepje az utóbbi szárnyai alatt hódította meg a civil piacot. 

 

 

 

Az első polgári modellek persze alapvető adottságaiknak leginkább megfelelő módon mezőgazdasági, ipari felhasználásra születtek, és az sem véletlen, hogy a harmadik világ országai tucatszámra vették meg az elnyűhetetlen jármű licenszét. Ezek elfajzott utódait a mai napig gyártják számos piacon; a vicces kedvű sors fintoraként egy ideig a Ford is gyártotta a modellt – igaz, csak Brazíliában.

 

Ha eltekintünk a hős felszabadító, a lánglelkű farmer és a világhódító ősmodell nimbuszától, a Jeep Wrangler 1986-ban lett az, ami ma: a kiemelkedő terepalkalmasságot modern kényelmi szolgáltatásokkal kombináló gépkocsi. Még csak különlegesnek sem volt nevezhető a megjelenése: négyszögletes fényszórójával, szögletes idomaival beleolvadt a kor észak-amerikai haszonjármű-divatjába. Csak később döbbentek rá a Jeep stilisztái, hogy rossz irányba indultak el az apró járművel, ezért ahelyett, hogy a soron következő modellváltásnál modernizálták volna, visszaparittyázták a típust a múltba: ismét elővették a kerek fényszórókat, és ezzel a tradicionális modell megkezdte pályafutását Retroföldön. Ott pedig, bár szép a környezet, csalókák az ösvények: könnyű megfeledkezni az ősmodellek eredeti értékeiről és küldetéséről, és a külsőségekre koncentrálva rossz használati értékű, túlárazott divatjárgányt tervezni – példákat mindenki soroljon a maga ízlése szerint.

 

 

A Jeep is közel járt ehhez a sorshoz, noha terepképességei terén soha nem kötött kompromisszumot, de az egyre gyarapodó számú kényelmi extra fényében még bántóbban hatott a semmire sem jó hátsó üléssor és a hasznavehetetlen csomagtartó: mint egy túlsúlyos, kopaszodó rocksztár, kezdett saját maga paródiájává válni az autó. A megoldást pedig nem a gyökerekhez való ragaszkodás, hanem a kor szavára figyelmezés hozta meg: a márka 2007-ben bevezette a négyajtós Wrangler Unlimited modellt. A név önironikus autóipari szójáték: miközben mindenki a korlátozott példányszámú különlegességekre utazik, a Jeep éppen a korlátok eltörlését, a funkcionalitás kiterjesztését célozta újdonságával. A négyajtós Jeep elképesztően sikeres lett saját belföldi piacán, egyben megkezdhette azt a világhódítást, amire autentikus elődje a praktikum teljes hiánya miatt alkalmatlan volt.

 

Ötven centiméterrel megnövelt tengelytávja, négy helyett öt ülése, használható, sőt, lenyűgöző méretű csomagtartója, és persze megkettőzött oldalajtajai tágas, kényelmes, családi szerepkörben is helyt álló járművé tették a Wranglert. Hiányzik persze belőle az a rafinéria, amit a legjobb egyterűek tudnak, ám valljuk be őszintén: a széthúzható, eltolható, billenthető, elforgatható, padlóba hajtogatható ülések, több szinten rögzíthető csomagtérpadló, multifunkcionális tárolórendszerek nélkül vígan elél az ember. 

 

 

Ha már itt vagyunk, előzzük meg gyorsan az ellentámadást: nem, az emberek többségének terepjáróra sincs szüksége. A futótűzként terjedő szabadidőjárművek korlátozott terepképességei is messze meghaladják azt az igényt, amit az átlagos vásárló autójával szemben támaszt. A Jeep Wrangler pedig zárható első és hátsó differenciálművével, nagy teherbírású tengelyeivel, kapcsolható osztóművével, no meg a márka nagyszerű találmányával, a terepre érve elektronikusan oldható, aszfalton ugyanígy gombnyomásra zárható stabilizátor rúddal (ami a billegésmentes közúti viselkedést a terepen fontos, hatalmas kerékkimozdulások lehetőségével kombinálja) olyan manőverekre képes, amelyeket átlagemberek elképzelni sem volnának képesek, nem hogy végrehajtani.

 

Csakhogy az életet nem lehet a mindenkori minimumon élni. Nem lehet lemondani a fúziós konyháról, a művészfilmekről, a naplementéről, a kirándulásokról csak azért, mert szigorúan véve nincs rájuk szükségünk. És igenis szükség van olyan járművekre, amikben álruhás Supermannek érezhetjük magunkat: a beteljesülés helyett elég a képességek megalapozott ígérete, a tudat, hogy megtehetnénk, ha akarnánk.

 

 

 

Pontosan ebben rejlik a Wrangler varázsa: képességeinek már a puszta gondolata is endorfinnal árasztja el a szervezetet. Formai és funkcionális hagyományokból adódó, a józan hétköznapokban soha ki nem használt képességek ezek. Itt vannak például a hatalmas, masszív műanyag kerékdobok, amelyek férfiasan vállasnak láttatják az amúgy nem kiemelkedően széles karosszériájú autót: kétség sem férhet ahhoz, hogy ezekre felülhetnénk, felállhatnánk, ha akarnánk – persze nem tesszük, hiszen mi értelme volna, de mutassanak még egy autót, aminél ez akár csak gondolati síkon felmerülne. De mondok kecsegtetőbb lehetőséget: a Wrangler minden kabriónál tökéletesebben lecsupaszítható. Nem elég hozzá persze három mozdulat és egy hosszú gombnyomás, de ha kitartóan csavarozunk, a tető, a szélvédő, az ajtók mind eltávolíthatók. Igen, valószínűleg megsérülhet a fényezés, és igen, egészen biztos, hogy megállít a rendőr, ráadásul beesik az eső, és parkolni sem praktikus így, ezért a józan, felelősségteljes polgár inkább nem alakítja át strandautóvá Jeepjét. Mint ahogy az utasterét sem mossa slaggal, noha kialakítása ezt is lehetővé teszi. Sőt, a gyárilag felszerelt, bütykös abroncsokat és a tekintélyes szabad hasmagasságot sem használja arra, hogy a felbontott villamossíneken átvágva megkerülje a várost megbénító, kaotikus dugót, és egy órával hamarabb érjen haza szeretteihez. De megtehetné, és ezt rajta kívül nem sokan mondhatják el.

 

Ugyanakkor azt is be kell látni, hogy még a fokozott örömkeltésre szánt autóknak (itt egy kalap alá vonva a Wranglert a nagyon gyors, nagyon kényelmes modellekkel) is meg kell felelniük a mindennapi felhasználás unalmas követelményeinek. A Jeep számára ez sem akadály: különösen autópályán megdöbbentő, milyen otthonosan mozog a nehéz jármű, magabiztosan tartva a kijelölt irányt. A nagy homlokfelület miatt ugyan a szélzaj itt már elnyomja az inkább erőből, mint lendületből dolgozó, nagy fordulatszámon mégis tisztességes menetképességekről tanúbizonyságot tevő dízelmotor moraját, de a magas, sík üvegfelületeken keresztül különlegesen jó a körkörös kilátás, a jó minőségű aszfalton a futómű is magára talál, a helykínálatot pedig már részleteztük: bár nem kifejezetten erre készült, családi utazóautóként is megállja a helyét.

 

 

Mit adhatunk egy olyan embernek, akinek már mindene megvan? Ezzel a felütéssel indult a cikk, nem véletlenül. Annak ugyanis, aki először költ el nyolc számjegyű összeget autóra, csalódást okozhat a Wrangler. Aki kényeztetésre, lehengerlő dinamizmusra, helyettünk mindent megoldó szervomotorokra, kifinomult elektronikai rendszerekre számít, rossz lóra tesz. Ám aki már megcsömörlött mindezektől, aki szeretné, hogy autója végre ne figyelmes lakáj, minden feladatot önállóan megoldó asszisztens vagy négyfelé figyelő testőr legyen, hanem inkább játszópajtás, edzőpartner vagy személyi tréner, aki szeretné, ha a kalandok nem a megérkezés után, hanem az indulással kezdődjenek, az jó lóra tehet a Wranglerrel. A modern luxusautók tökéletességén túl már csak az ehhez hasonló, őszinte, nyers autóknak van létjogosultsága. Becsüljük meg őket, amíg egy eltévedt marketingdöntés meg nem fosztja tőlük a világunkat!

 

Műszaki adatok

Típus: Jeep Wrangler Unlimited Rubicon

Méretek: hossz: 4751 mm, szélesség: 1877 mm, magasság: 1840 mm, tengelytáv: 2947 mm

Csomagtartó: 498-935 liter

See Also

Motor: 2776 cm3 turbódízel motor

Teljesítmény: 200 LE/3600 l/min

Nyomaték: 460 Nm/1600-2600 l/min

Saját tömeg: 2073 kg

Csomagtartó térfogata: 540 lilter

Gyorsulás 0-100 km/órára: 11,7 s

Végsebesség: 169 km/h

Tesztfogyasztás: 10,2 l/100 km

 


 

Jeep Wrangler Unlimited Rubicon

 

 

A modell főbb alapfelszereltsége: elülső légzsákok, ESP, visszagurulás-gátló, lejtmeneti vezérlő, abroncsnyomás-felügyelet, ködfényszóró, sebességtartó automata, kapcsolható összkerékhajtás, zárható differenciálművek, kiiktatható kanyarstabilizátor, automata sebességváltó, vászontető, könnyűfém keréktárcsa, terepabroncsok, osztva dönthető hátsó ülések, digitális klímaberendezés, kormányról vezérelhető audiorendszer, megerősített fékrendszer


 

Írta: Svékus Gergely

Fotók: Press

© 2020 Gentlemen's Choice. Minden jog fenntartva.

Az oldalt a c o r a l d e s i g n fejleszti.

Vissza a tetejére