Senki többet? Harmadszor!Szórakozás és szenvedély, hobbi és befektetés. Nevezhetjük bárhogyan, a gyűjtőszenvedély szinte egyidős az emberiséggel. Egy vérbeli gyűjtő soha nem tud ellenállni a szerzés örömének. Még akkor is így van ez, ha már egy gombostűnyi hely sincs az otthonában – és ha a családi vagyon sem nőtt időközben, inkább csak elolvadt. |
Befektetés vagy szenvedély
Többnyire gyerekkorunkban tör ránk a gyűjtés szenvedélye, vannak azonban, akiknél felnőttként teljesedik ki igazán, mánia formájában. Mániákusan tudunk rajongani festményért, könyvért, papírrégiségért, pénzérméért vagy éppen motorkerékpárokért. Bármiért! Gyűjtőszenvedélyünk tárgyához jó eséllyel kötődik valamilyen emlék, de az is elképzelhető, hogy az esztétikai értéke, a formája, az eredete vagy épp a készítője az, ami vonzóvá teszi számunkra. Vagy befektetésnek szánjuk. A gyűjtés életfogytig tartó betegség, de nevezzük inkább nemes kórnak. Az axióma is igaz, miszerint a gyűjtés tulajdonképpen kortalan, és nem kell hozzá nagy vagyon. Régebben is voltak, akik pénzük egy részét értékmentés címén tárgyakba fektették. Azután lassacskán megszabadultak tőle, vagy rossz esetben az utódok elkótyavetyélték. Ma újból trend aukciókra, árverésre járni, a gyűjtők, befektetők között pedig egyre több a fiatal, harmincas korosztály. A népszerű képkereskedő tinédzserként népies, festett tányérok felkutatásával, eladásával kezdte a szakmát. A közismert művész matchbox kollekciójáról is elhíresült. Mások családi háttérrel, gyűjteménnyel rendelkeztek és így indultak el, mégis, lehet, hogy teljesen más munkakörben folytatták.
Aki befektetés céljából vásárol, az sem függetlenítheti magát a személyes indíttatástól. Az észérvek helyét átveheti a birtoklási vágy. Sikeres vállalkozók, jogászok, orvosok, politikusok mellett a gyűjtők többsége egyszerű kisember, szakács és villamosmérnök, újságíró és nyugdíjas, számtalan foglalkozás képviselője. Persze egy Csontváryra nem pályázhat mindenki, de nem is feltétlenül ez a célja, hiszen ő csak épp ex libriseket vagy bélyeges téglákat gyűjt. Összevásárolt tárgyaink sokasága csak egy halmaz, valódi gyűjteménnyé a rendszerezés teszi. Alapos tájékozódás hiányában könnyen megégethetjük magunkat, azaz a tanulópénzt meg kell fizetni, hiszen nem lehet mindenfélét teljes intenzitással gyűjteni. Erre előbb-utóbb rájön az ember, és szakosodni kezd, vagy szűkíti a kört egy-két kedvenc témakörre, tárgyra: csak a budapesti témájú képeslapokat veszi, magyar impresszionisták festményeire hajt, a lovaglás témakörében gyűjt könyvet vagy épp egy adott korszak érméit vásárolja fel. Akár tízmilliók is rejtőzhetnek grafikákban, táncrendekben, plakettekben. Az igazi kollektor egy idő után az adott területnek szakértőjévé is válik, gyűjti és olvassa az ide tartozó irodalmat, mindent tudni szeretne szeretett tárgyairól és előéletükről. A jó szemű gyűjtő messziről kiszagolja az értékes árut. Baráti társaságának egy részét is a gyűjtőtársak köréből választja. A gyűjtő legfontosabb célja, gyűjteményének a folyamatos gyarapítása. Mindig előkerülnek újabb remekművek, vágyott darabok, korábban elérhetetlennek hitt tárgyak.
Általában elmondható, hogy az árverezett tárgy minősége, külalakja nagyon fontos. Egy szép állapotú bőrkötéses könyv tízszer annyit érhet, mint mezei, papírborítós társa. És egy ritka munka sem biztos, hogy felkelti a gyűjtők érdeklődési kedvét. Sokszor egy keret értékesebb, mint a mázolt vászon, ami benne van. És a háború előtti társasjátékról is kiderülhet, százezret ér, annyira kuriózum. Közeli ismerőssel, bizalmassal tudathatjuk hobbinkat, így talán olcsóbban gyarapíthatjuk kollekciónkat. Talán.
Az internet segítségével ma sokkal könnyebb nem csak vásárolni, de utánanézni is a tárgyaknak. Ki sem kell mozdulni a fotelból, mert pár kattintással külföldről is beszerezhetünk bármit az online antikváriumok révén. Erre érzett rá egy csapat, és jó néhány éve létrehozták az axioart.com-ot, ahol egybegyűjtötték a hazai aukciós házak többségének kínálatát. Megtalálhatók a legfontosabb információk az árverésekről, az árverésre bocsátott tárgyakról és tehetünk ajánlatot is. A komolyabb árverezőházak szép katalógust is nyomtatnak, ami önmagában is érték lehet. Vételi megbízással, telefonos licitekkel is részt vehetünk az árveréseken, de a helyszíni tárcsaemelés izgalmához semmi nem fogható. Sokan az anonimitásuk megőrzése végett választják az előbbi lehetőségeket, az aukciós partnerek egyébként a leütési árhoz 10-20 százalékos árverési illetéket számolnak hozzá.
Gyűjtők klubja
A világ első postai levelezőlapját az osztrák-magyar postaigazgatás adta ki 1869. október 1-én, díjszabása 2 krajcár volt (Correspondenz-Karte). Már az első lapok megjelenésétől kialakultak a gyűjtői körök (philokartia tematika): vasútállomás, város, vendéglő, színészek, humor, szobrok és még sorolhatnánk. Mások a kiadókra és különböző sorozataikra specializálták magukat: Divald, Ganz, Wiener Werkstätte stb. A nagyszerűen kivitelezett, kis példányszámú bécsi művészlapokat többek között Raphael Kirchner és Mela Koehler szignózta – áruk 80-100 ezer forintot kóstál. Sokan gyűjtenek táncrendeket, régi katalógusokat, külön kaszt az aláírások, dedikációk gyűjtői köre. Csak azért vásárolnak fotókat, iratokat, könyveket, hogy hozzájussanak az áhított személy kézjegyéhez. Elegáns és újabb keletű hobbi a különleges, egyedi évjáratú boros palackok vásárlása. A nemes nedűk butéliáiért havi fizetésnyi összeget sem sokallnak némelyek és még a tárolásra is gondot kell fordítani. Arra csak nyelni tudunk, hogy idén áprilisban egy hordónyi (136 liter) 2010-es Tokaji Hétszőlő 6 puttonyos aszúért 4.2 milliót fizettek, persze akadnak olyan különleges borok is, melyek egy-egy palackjáért ennél magasabb összeget kell kifizetnünk.
A régi fekete korongok, bakelit lemezek olykor hihetetlen áron cserélnek gazdát, sokkal drágábban, mint a CD-k, amelyek kiszorították őket a piacról. Az Illés együttes 1990-es népstadionbeli koncertjéről készült dupla albumra 22 ezer forinttól lehet licitálni, egy 1962-es első kiadású Elvis Presley albumra pedig 45 ezer forinttól. Nyugaton magasabb árak is előfordulnak: két éve egy londoni árverésen Jimi Hendrix Experience című kislemeze 760 ezer forintért talált gazdára. Mára számos bolondja lett a pecsétes, címeres tégláknak, nappalik és garázsok rejtik a kincseket, melyek árából és sokaságából akár házakat lehetne építeni. Vannak, akik a kerítésükbe, a bárpultba, a kandallóba illesztettek egy-egy jeles darabot, vagy a teljes falat betöltő bélyeges téglákban gyönyörködnek otthonukban. A magyar téglák sajátossága, hogy a megrendelő vagy a gyártó esztétikai okokból, esetleg terméke reklámozására monogramot, évszámot, bárói, grófi, hercegi koronát vagy ezek ötvözetét véste a téglavető aljába. A jeles példányok darabjáért sok tízezret adnak a gyűjtők.
Nagyon kelendők a háború előtti magyar fotóművészek felvételei: Klösz György, Mai Manó, Székely Aladár, Brassai, André Kertész, Munkácsi Márton, Moholy-Nagy képeit árverező cégek nem panaszkodhatnak. Egy 1866-os fotógyűjteményért nemrég kilencszázezret fizetett boldog tulajdonosa. A legismertebbek az antikváriumok és a festménygalériák, akik a rendszerváltás óta, az internetes árverések térhódítása és a gazdasági nehézségek dacára is prosperálnak. Meggondolják persze, mit és mennyiért aukcionálnak. Egyébként egy több tízmilliós festményre ugyanolyan izgalmas licitálni, mint egy Jókai összesre vagy a 7-1-es Népstadion belépőre. Így fordulhat elő, hogy a 16 milliós induló ár Ferenczy Károly Nyári est képéért nyolcvanra ugrik és a kétmilliós Zsolnay tál hét lesz a leütésre. A könyvek és festmények általában jó befektetésnek bizonyulnak és bizonyos köröknek az ára tíz év alatt hatványozódhat is. Így jártak az utóbbi években felfedezett Batthyány Gyula képek tulajdonosai is. Az orvosi és jogi könyvek mellett jól mennek az első kiadások, a szép kötések, a dedikált és kis példányszámú művek és a judaikák. Az évek során hullámzóan változik, hogy kit szeret éppen a piac. Tudni kell időben venni és jókor eladni, vagy okosan tartani. Ha hirtelen igyekszünk megválni az adott tételtől, bizonyosan veszítünk rajta.
André Kertész: A népligeti cirksuz előtt című fényképe és Székely Aladár: Ady Endre fotóportré
Lehet, hogy szerencsénk lesz a kiválasztott tétellel az aukción, és senki nem húz rá a licitre, de komoly párbaj is kialakulhat, ahol az egyik fél vesztesként vonul le. Szerencsére csak erkölcsi vesztesként. Újabb próbálkozás azonban, sajnos nem lehetséges.
Írta: Csontó Sándor
Fotók: a szerző saját gyűjteményéből, Profimedia