Most olvasom
Forró ősz

Forró ősz

Forró ősz

„Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? De szeretem…”

 Milyen érdekes ez az élet. A kisfiam pont ezt a verset tanulja az iskolában, és mikor anyagot gyűjtöttem a cikkhez, megérintette a lelkemet, fülemet Petőfi verse, ahogy szavalva hallottam. Szerintem mindenki várta már az őszt, hiszen bár negatív dolog nem történt a nyáron, igazából semmi nem történt. Nálunk szinte alig akadt forgalom a piacon, miközben a nemzetközi piacokon a jegybankok (a Fed és az ECB pénzjegynyomdái) meleg fényei tüzelték a hangulatot.

De ez csak a felszín. Mint a jéghegy csúcsa, amelynek csak kis része látszik ki, a többit elrejti a mély. Vagy a vulkán, amelynek csak egy kis része van a föld felett, de a lényeget a mélység rejti. Mint Pompejinél, közel kétezer éve, ahol a Római Birodalom egyik leggazdagabb városát sikerült a Vezúvnak hamu alá temetnie. Mintha az embernek olyan érzése lenne, hogy a 2008-2009-ben kirobbant pénzügyi válság egy vulkánkitöréshez volt hasonlatos, és ahelyett hogy az emberek rájönnének, a vulkán mindig a helyén marad, és nekik kellene változtatniuk valamin, például hogy egy kicsit távolabb költöznek, ők azt a megoldást választják, hogy megpróbálják betömni a vulkán szabadon álló kürtőjét. De a föld alatti világban folyamatosan dolgozik a forró magma, amely csak arra vár, hogy szabadjára engedje erejét, aminek nem áll ellent az eltömődött kürtő. Na, valami hasonlót láthatunk jelenleg is, ha belenézünk a világ pénzügyi tükrébe.

 

 

Nézzük belülről kifelé, mi a helyzet, és mi várható!

Ha saját kis balatoni vulkánképződményeinkre tekintünk, nehezen hisszük el, hogy ezek a vulkáni csonka kúpok képesek lennének valamikor újra kitörni. Pedig a föld mélye sokkal kiszámíthatatlanabb, mint azt gondolnánk. Az elmúlt időszak izgalmait az EU/IMF megállapodás vagy annak elmaradása mozgatta döntően. Most nem mennék bele ennek a politikai szálába, erre megvannak a nálam sokkal tanultabb politológusok. Tekintsük csak inkább pénzügyi oldalról az egészet! Nyilvánvaló, hogy a hazai gazdaság nyitott és kicsi, „bárki akár egy nap alatt átgyalogol rajta, ha arra támad kedve.” Eme igazságot támasztja alá, hogy ha a nagy befektetési alapoknak úgy hozza kedvük, akár 10 forinttal arrébb helyezik az EUR/HUF árfolyamát, mielőtt nálunk bárki kettőt pislogna. Az, hogy jelenleg ez nincs így, a jó szerencsén kívül a nemzetközi hangulatnak köszönhetjük. De meddig tart ez a jó hangulat? Ezt nem tudja senki. Nekünk viszont szükségünk van arra, hogy ha a széljárás kedvezőtlen irányba változik, mi akkor is biztonságban legyünk. Gondolom, ezzel egyetért mindenki, „színtől” függetlenül. Az, hogy erre a megoldást a fent említett megállapodás adná, vagy sem, nem tisztem eldönteni, hiszen ahogy a matematikában, az életben is igaz, ugyanahhoz a végeredményhez több jó utat is lehet választani. Itt nincs akkora kockázat, mint Dorothynak az Óz, a csodák csodájában, itt létezhet több sárga út is. A kérdés mindig az, hogy ezek a sárga utak, milyen szélesek és milyen hosszúak.

 

De azt se felejtsük el, hogy amíg a piacon a szelvényvagdosás igencsak hálás időszakát éljük, addig nem is várható a honi gazdaságban gyökeres fordulat. De miért is lenne? Hiszen maga az állam ösztönöz „akaratlanul” mindenkit szelvényvagdosásra. Hiszen az állam is egy a sok piaci szereplő közül, akinek a befektetők pénzére fáj a foga. Mit látunk? Bár a jegybanki alapkamatot lefelé próbálják tolni, a piaci kamatok a pénzéhségnek köszönhetően ettől elszakadva (főleg a hosszabb lejáratok esetében), valahol a Mount Everest magasságában tanyáznak, amiben az állam is partner az állampapírokon keresztül. Ebben a 22-es csapdájában (amíg magasak a kamatok, nem fektet be senki a gazdaságba, és addig nem fektet be senki a gazdaságba, amíg ilyen magasak a kamatok) vergődik a hazai gazdaság. Ez látszik a hazai börzén is, hiszen az elmúlt időszakbeli piaci hangulat kevéssé ragadt át a honi papírokra, annak ellenére, hogy az elmúlt napokban (a cikk október közepi leadásakor) az OTP valamelyest hozott piaci lemaradásán, és a forint is igen jól tartja magát 280 Ft körül. Két út rajzolódik ki a jövőben. Az első egy pozitívabb, amikor is a nemzetközi pozitív hangulat még kitart egy darabig, és a forint valamint a tőzsde is tartani tudja magát. Ebben a helyzetben a legnagyobb kérdés, hogyan fog reagálni a piac jövő márciusban, amikor a trezor eddigi őrzője helyett másikat választanak. Emlékeznek a Die Hard III. részére? „Simon mondja…” Viszont, ha „Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”, akkor jövő március előtt kemény szelek érhetik el a Kárpát-medencét.

 

 

Ha tágítjuk a kört, és az eurózónára tekintünk, ott tényleg igaz a Vezúv-szindróma. Közel négy évvel ezelőtt mintha egy nagy vulkánkitörés lett volna, de csodával határos módon teljes pusztulást nem hozott (állami segítséggel megmentették a bankokat, és nem terjedt tovább a pénzügyi válság). Viszont a teljes pusztulás elkerülése olyan energiákat emésztett fel (mostanra pont a megmentő államok kerültek nagy bajba), amelyek igazán kellenének, ha egy mindent elsöprő vulkánkitörésre kerülne sor. Ha végigtekintünk a PIIGS országokon, egyértelmű javulás sehol sem fedezhető fel. A görögök még le sem kaparták magukról a rájuk száradt, megkövült lávát, lassan kapják az arcukba a következő hullámot. A spanyolok is nehéz helyzetben vannak, főleg akkor kerülnének igazán nagy bajba, ha esetleg Katalónia sikeres kiszakadást hajtana végre a spanyol csizmából. Egy olyan országban, ahol a fiatalok közel fele munkanélküli, nem lehet bizakodó jövőképet varázsolni a Sagrada Familia még mindig épülő falára.

 

De tekinthetünk a mindent fizető németekre is, akik, ha jobban a mélybe tekintünk, igenis jól jártak az elmúlt időszakban, hiszen az olcsó eurónak köszönhetően közvetve a német vállalatok jól jártak ezzel a válsággal. Viszont jövőre választások lesznek náluk is, és ahogy láthattuk, a problémák elsodorták frankhon Nicolas-ját, úgy ez a veszély fennáll a germán superwomannel is. Ha ez így lenne, és esetleg a német hozzáállás a válságkezeléshez változna, beláthatatlan következményekkel járhatna az egész eurózóna, valamint egész Európa gazdaságai számára. Hiszen, ha rátekintünk pl. a Dax értékére, magasabban áll most, mint 2008-ban a Lehman Brothers csődjekor (6300 pont körül).

 

Tekintsünk túl az „Óperenciás-tengeren”! Ott éppen hatalmas bokszmérkőzésnek lehetünk tanúi, amit ott elnökválasztásnak hívnak. Ennek a mérkőzésnek az eredménye jelentősen befolyásolhatja az elkövetkezendő időszak amerikai irányát, mind a politikában, de ami minket jobban foglalkoztat, a gazdaságban is. De miért lényeges ez? Mert, ha nem változik semmi, akkor az amerikai adósságlimit elérésével, jövő januárjában fűnyírószerűen vágják meg az amerikai kiadásokat, ezzel gyakorlatilag tartós recesszióba süllyesztve az amerikai gazdaságot. Azt valószínűleg mindenki érzi, hogy a novemberi elnökválasztásokig ebben a kérdésben megoldás nem fog születni. Ha véletlen változna az elnök személye, akkor még úgysem történne semmi, hiszen januárban váltás lenne a Fehér Házban, és még a váltás el sem kezdődne, a fűnyíró máris beindulna.

See Also

 

 Érzi ezt Ben apó is (Ben Bernanke), aki harmadszor is beindította helikopterét, és felszállva ismét pénzt szórt (QE3) a „pórnép” közé. Nagy kérdés, mennyire sikerül kordában tartani a piacokat ezzel a már korántsem váratlan lépéssel. Bár a pénzpiacok örülhetnek neki, tovább hajthatja felfelé a nyersanyag és a részvények árfolyamait, de meddig fújhatják a lufikat anélkül, hogy kilyukadna? A Dow Jones index messze magasabban áll, mint a Lehman csőd idején állt (11600 pont körül), és már duplázott ahhoz képest, ahol 2009 márciusában (6400 pont körül) állt. Minden következő amerikai eredményszezonban azt várják az elemzők, hogy romlanak-e az amerikai eredmények? De nem, és nem! Most egy újabb eredményszezon kezdetén vagyunk, így ha esetleg az S&P 500 cégeinek nagyobb része, tehát több mint 50%-a romló eredményről adna számot, akkor túl az Óperencián is hirtelen meleg lehetne a föld.

 

Nagy kérdés szintén, hogy mit és hogyan fog fújni a keleti szél az elkövetkező időszakban? Kína hogyan fog viselkedni a következőkben, a gazdasági szférában? Meddig lehet fenntartani azt a növekedést, amit az elmúlt időszakban fenntartott? Meddig tart ki a „kapitalista szocializmus”? Hiszen egy milliárdnyi országban egyre többen szeretnének nyugati szinten élni, és ezt hihetetlen mennyiségű nyersanyag, valamint élelmiszer biztosításával lehet csak elérni. Viszont az ekkora keresleti oldal a világgazdaság számára veszélyes is lehet, hiszen emelkedő nyersanyag-, és – ami veszélyes – emelkedő élelmiszerárakhoz vezethet. A kínaiak sok évszázaddal, évezreddel ezelőtt mai helyzetükhöz képest sokkal magasabb fejlettségi szinten álltak a világban, csak el voltak szeparálva a világ többi részétől. Az internet korában ez az elszeparáltság már nem megy. Gondoltad volna ezt Marco, te XIII. századi „Münchausen báró”?

 

Egy biztos, jobb felkészülni arra, hogy az elkövetkező időszakban egy vulkán kénköves kürtője körül tanyázunk, és nem tudjuk, mikor fog kitörni. De tehetünk az ellen, hogy ellepjen mindenkit a mindent elpusztító hamu: arrébb kell költözni egy kicsit! Mit jelent ez a valóságban? A tankönyvek mintha nem lennének jók a mostani válság kezelésére. A tankönyveket most az élet írja, de az csak rajtunk múlik, olvassuk-e, vagy a tűzre dobjuk egy kis melegedés gyanánt. Ha hosszabb távra tekintünk, nagy igazság, hogy egy kis melegedés helyett, olvasni jó! Kívánom, hogy Önök is jól olvassák az élet írta KÖNYVET!

 

Írta: Ziegler Mátyás

© 2020 Gentlemen's Choice. Minden jog fenntartva.

Vissza a tetejére