Tanuld meg, hogyan élj a jövőben!Kétségtelen, hogy szeretjük a sci-fit, már ha a hollywoodi szuperprodukciók büdzséjét vesszük e kijelentés alapjául. Leküzdhetetlenül vonzódunk a vélt jövőhöz, viszont annál jobban meglepődünk, ha álmodozásaink egyszer csak valóra válnak. |
|
Emlékeznek például arra az Arnold Schwarzeneggeres filmre, amelyben a boldog családapát klónozzák, az pedig a további másfél órában azért menekül és harcol, hogy visszakaphassa személyazonosságát? Szintén ennek a mozinak talán legdekoratívabb stábtagja a főszereplő legjobb barátjának hologram-kedvese, aki sajnos nem éli túl az első húsz percet. A nyolcvanas-kilencvenes évek akciófilmjeit lehet, hogy manapság már megmosolyogjuk, éppen azért, mert a bennük mutatott hihetetlen történések sokszor mindennapi életünk velejáróivá váltak. Minden nehézség nélkül ki tudunk jutni az űrbe, megy a klónozás is, képesek vagyunk őssejtet előállítani, és kapaszkodjanak meg, de már hologram-barátnőt felszedni is!
És bizony akad egy olyan intézmény, amelynek előadásaiért akár ölnének is a forgatókönyvírók és a magamfajta emberek, hiszen éppen arra törekszik, hogy kiszámíthatóbbá tegye a kiszámíthatatlant, felkészítve egy olyan jövőre, amely gyökerestül alakítja majd át az életünket.
A Szingularitás Egyeteme a NASA Ames Kutatóközpont területén, a Szilícium-völgy közepén található, kb. öt perc sétára a Google központjától. Az egyetem alapításához az ihletet Raymond Kurzweil “Közel a szingularitás” (Singularity is near) könyve adta, amelynek alapgondolata az, hogy az exponenciális technológiai fejlődés technológiai szingularitáshoz fog vezetni. Technológiai szingularitásnak nevezik a jövőkutatásban azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor a technológiai fejlődés és a társadalmi változások annyira felgyorsulnak, hogy az azt követő történéseket a jelenlegi jövőmodellekkel nem lehet előrejelezni. Magát a szingularitás kifejezést egyébként Neumann János használta először arra a jelenségre, miszerint a fekete lyukaknál semmilyen fizikai jelenséget sem lehet kimutatni. Ez az axióma cseng össze azzal a trenddel, amely mára már körvonalazódott, miszerint a technológiai fejlődés olyannyira felgyorsul az elkövetkező években, hogy 2045-ig tudjuk mindössze „megjósolni” a világot alakító gazdasági folyamatokat, 2050-hez érve pedig jelen pillanatban a sötétben tapogatózunk. Ez nagy részben annak is köszönhető, hogy időközben létre fog jönni egy olyan mesterséges intelligencia, amely okosabb lesz már az őt megalkotó embernél is, ezt pedig egy olyan árzuhanás fogja majd kísérni, hogy például a legjobb számítógépek sem kerülnek majd 30 dollárnál többe. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy ezekkel az infrastrukturális eszközökkel egy Afrikában élő tinédzser jobb és biztosabb döntéseket tud majd meghozni, mint mondjuk a kilencvenes években a hivatalában lévő Bill Clinton, hiszen hihetetlen mennyiségű és olcsó információs hozzáférése lesz.
Az Egyetem társalapítója Peter Diamandis vízionárius vállalkozó, aki a nyolcvanas évek végén a jelenleg Strasbourgban székelő Nemzetközi Űregyetemet, később az X-Prize Alapítványt és jó néhány technológiai vállalatot alapított. Egyik cége űrturizmussal foglalkozik, amely többek közt Charles Simonyit is a Nemzetközi Űrállomásra repítette.
Az egyetem küldetése, hogy olyan vezetőket képezzen, akik az exponenciális technológiákra épülő vállalkozások létrehozása által pozitívan tudják befolyásolni egymilliárd ember életét tíz év alatt. A világ legnagyobb problémáinak megoldására, amilyen a szegénység, oktatás, egészségügy, energia, biztonság és űrkutatás, létrehozott Think Thanket néhány tucat neves alapító mellett pár globális vállalat, mint a Google, Cisco, Autodesk, Nokia, ePlanet Ventures, stb. is támogatja céljai elérésében.
A Szingularitás Egyetemére való jelentkezés lehetőségéről először az Index 2009-es “Egyetemet alapít a Google és a NASA” című cikkéből értesültem, amely azonnal felcsigázta érdeklődésem. A tíz hetes nyári képzést elsőre talán meglepő adatok jellemzik, viszont annak fényében, hogy a hallgatók soraiban vezető politikusok, az egyes tudományos diszciplínák jeles kutatói, nagy gazdasági konszernek vezérigazgatói és módos üzletemberek bújnak meg, nyilván érthető, igen erős a szórás. A különböző tudományterületek prominens szakértői által tartott TED-szerű előadássorozat és workshopok részvételi díja 25 000 dollár volt idén, ez azonban korántsem riasztotta el a több mint 36 országból 80 helyre pályázó 2200 jelentkezőt, hiszen a többségnek minimum ötmillió dollár van a bankszámláján.
Persze ne gondolják, hogy az ominózus indexes cikk alatt ott volt a letölthető jelentkezési lap, és ment is minden, mint a karikacsapás. Rákerestem először is a követelményekre, akkor derült csak ki igazán számomra, hogy egy mennyire zárt közösségbe szeretnék voltaképp bekerülni. Ezután következett a kb. kétéves felkészülés a szingularitás trendjeiből. Természetesen jelentkeztem időközben is, bár az első kör, a tesztüzem meghívásos alapon zajlott, de a második évben már a shortlistbe is bekerültem. Végül harmadjára tíz nappal a kezdés előtt kaptam meg a levelet: csomagolhatok.
A maratoni, több mint 300 órás előadássorozat során több mint 160 előadó osztotta meg gondolatait és kutatási eredményeit tíz különböző területről: nanotechnológia, mesterséges intelligencia (AI) és robotok, űrkutatás, biotechnológia, egészségügy, oktatás, energia, pénzügy és entrepreneurship, hálózatok és számítástechnika, biztonság és jövőkutatás, így az első négy hétben a diákok egy átfogó képet kaptak a legfontosabb technológiai innovációkról és trendekről. Ebben az időszakban újravettük a különböző tudományterületek (fizika, kémia, biológia) alapjait a legkiválóbb szakemberek tolmácsolásában. Ez azért volt különösen is hasznos, mert polihisztorok nem lévén, mi laikusok is megértettük a szakterületünktől eltérő folyamatokat. A szakmabeliek pedig számtalan olyan csemegét kaptak, amelyekből szinte mindig vitahelyzetek alakultak, ki, amely diskurzusokat vagy tudtunk követni, vagy nem. Különösen tetszett, hogy az előadók mindig ott maradtak az órák végeztével is, fogékonyak voltak a beszélgetésre, nem diákot, hanem kollégát láttak bennünk. Minden nap jött egy „isten”, egy szakmai nagyágyú, mindenkinek más, természetesen minden héten volt számomra is egy ilyen nap. Ők is beültek, egymástól is tanultak, vitatkoztak, és ebben akár mi is részt tudtunk venni.
Az ezt követő három hétben lehetőségünk volt bejárni a népszerű globális cégeken kívül (Facebook, Google, Cisco, SunPower, Autodesk, stb.) a Völgy legizgalmasabb vállalatait is. Hogy csak pár példát említsek, köztük volt a Tesla Motors, a világ első, teljesen elektromos sportkocsigyártója; a Willow Garage Lab személyi robotkészítő műhely; a Jbei genetikai labor, ahol saját fejlesztésű foszforeszkáló bacilusokat lehetett tenyészteni; a BioCuorius Lab, ahol pedig egy-két specifikus saját gént lehetett tesztelni. A NASA zárt kapui mögé is betekinthettünk, de ez már tényleg annyira szigorúan bizalmas, hogy nem vonnám magamra az FBI kitüntető figyelmét azzal, hogy egy magazin oldalain szellőztetem meg kutatási eredményeiket.
Az utolsó három hétben egy egészen izgalmas feladatot kaptunk, mégpedig egy olyan vállalkozás modelljét kellett felépíteni, amely képes tíz a kilencediken ember életét tíz év alatt pozitívan befolyásolni. A csapatok aztán a képzés végén prezentáltak tanáraik és a több száz fős befektetői kör előtt eredményeiket. Bár a prezentációk mindössze tíz percesek voltak, viszont annál ambiciózusabbak. E helyen kiemelném a PlayEnergy projektjét, ami valójában egy energiahatékonyságra ösztönző augmented reality game. Figyelemre méltó még a Matternet is, amely olyan emberi irányítás nélküli repülők fejlesztését tűzte ki célul, amelyek képesek gyógyszerek szállítására a fejlődő országokban (lásd: Figyelő 2011/44. szám). Az AstroTrash földi lézerekkel pusztítaná el a Föld körül keringő felgyülemlett űrhulladékot, a Made in Space pedig az űrépítkezéshez használható 3D-nyomtatókat tesztelő vállalat lenne.
És mi a következő lépés?
Salim Ismail az SU globális nagykövete (korábban a Yahoo! vezérigazgató-helyettese) szerint nincs előre megírt forgatókönyv az innovációra. Az Egyetem csupán egy inkubációs központ, ahol fiatal vezetők és topgondolkodók a leggyorsabban fejlődő technológiák fejlődési pályájáról kapnak kitekintést, annak érdekében, hogy ezt a tudás a legnagyobb globális problémák megoldására tudják használni. Bár történtek rá kísérletek, mostanra bebizonyosodott, hogy a fejlődést nem lehet leállítani, csak lassítani. Szintúgy nem lehet korlátozni, és egy szűk csoport által irányítani, a vezetők feladata főként abból áll, hogy olyan gyors válaszrendszereket építsenek ki, amelyekkel a legkönnyebb minimalizálni a visszaéléseket. Bár sokan megkérdőjelezik, én személy szerint is azon a véleményen vagyok, hogy hasznos ez a gyorsléptékű fejlődés, bármilyen statisztikát is nézünk. Még a helytelen táplálkozás ellenére is nő az átlagéletkor, a most születendő gyermekeknél már több mint száz évről is beszélhetünk. A legfőbb kockázat egyértelműen a szegénység, hiszen ugyanannyi erőforráson kell osztozni egy megnövekedett népességnek, amely feladja a leckét kutatóknak, szakembereknek és vezetőknek egyaránt.
Aki pedig szeret magának ehhez hasonló feladatokat kitalálni, bátran induljon a 2012 áprilisában megrendezésre kerülő CEE szintű, Budapesten tartandó Szingularitás Versenyen, és könnyen lehet, frissen végzett ösztöndíjasként jövőre tőle olvassuk e sorokat a magazin hasábjain.
Írta: Szabó Csaba