Most olvasom
A kezdetekről szőtt álmok

A kezdetekről szőtt álmok

A kezdetekről szőtt álmok

A stratégia egyszerű: kivárni! De mi van akkor, ha mégsem ez a tuti recept, hiszen számos alkalommal bebizonyosodott – a nagyvállalatok születésénél is –, hogy a siker kulcsa az innovativitás, a kemény és kitartó munka, na meg egy jó ötlet… 

Manapság sokan csak legyintenek. A válság kellős közepén céget alapítani, új márkát bevezetni a piacra, ki hallott már ilyet? Bizony, ha követjük a gazdasági történéseket, sok véleményvezér valóban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a recesszió egyértelmű győztesei a nagy konszernek és a már közismert és ebből kifolyólag tőkeerős brandek lesznek. Nem azért, mert degeszre keresik magukat a vásárlókon, sokkal inkább, mivel veszteségeik még mindig kisebbek a szegmensükbe tartozó gyengébb konkurenseiknél.

 

Interjú Miskolczy Csabával, a Startup Underground alapítójával és Szentirmai-Joly Zsuzsannával, a mozgó szövet feltalálójával

Gentlemen’s CHOICE: Kérlek, világosíts fel, min startolhatunk, amennyiben jelentkezünk a Startup Undergroundra?
Miskolczy Csaba: A Startup Undergroundot öt éve indítottuk, önszerveződő jelleggel. Célunk a tudástranszfer volt arról, miként is lehet mikrovállalkozást indítani, ötlethez tőkét bevonni és mindezt miként kell akár nemzetközi sikerre vinni. Az akkor még 50-100 fős rendezvény aztán évről évre növekedett, így tavaly ezen már 400-500 érdeklődő vett részt. Hagyományosan megrendezünk egy startup-versenyt is, amelynek nyertesei hamarosan tőkéhez juthatnak. A mozgó szövetet készítő startup, a Laokoon, a tavalyi verseny közönségdíjasa volt, melybe az év végén a Biggeorge’s-NV Equity tőketársaság fektetett be.

G.C.: Hogyan jön létre párbeszéd, együttműködés a fiatal gondolkodók és az üzleti szféra között? Mennyire látod bizakodónak vagy elutasítónak a befektetőket most, a recesszió idején?
M. Cs.: Befektetői oldalról szerencsére igen nagy az érdeklődés a kezdeményezésünk irányába, hiszen a kockázati tőkések számára fontosak a „seed”, azaz a kezdeti csíraszakaszban lévő ötletek is. Ezekbe az innovatív irányokba tudnak ők is befektetni, az SUU ezek kiválasztásában, szűrésében és felszínre hozásában segít. Ősszel ennek előkészítéseként megtartottunk egy sikeres, csaknem nyolcvan érdeklődő részvételével lezajlott workshopot, ahol a befektetők előtt az induló csapatok egy képzeletbeli céget próbáltak meg létrehozni, és eljutni az üzleti- vagy befektetési terv időszakáig. Nagyon sok érdeklődő jött, és sok új ötlet felmerült. Ezeket viszont segíteni kell innen eljutni a mikrovállalkozás létrehozásáig, jelenleg ezt sajnos egyik piaci szereplő sem támogatja, hiszen rengeteg munka, tudás és speciális módszertan kell hozzá. Utóbbit mi a szilícium-völgybeli kapcsolatainkból, tapasztalatainkból próbáljuk megadni, és ennek fejlesztésén dolgozunk.

 


G.C.: Hogyan látod, életképesek a fiatal magyar vállalkozók kezdeményezései?

M. Cs.: Az ötletek nemhogy életképesek, hanem még a világpiacon is helyt tudnának állni. Példák erre azok a referenciacégek, amelyek üzleti építését személyes tudásommal is segítem. A Laokoon Kft. után számos külföldi országban volt például érdeklődés, és a gyártási tervek kialakulása után egyből nemzetközi piacon szeretnénk majd bevezetni, az előzetes felméréseink alapján ugyanis a hazai innovatív anyagra komoly érdeklődés lesz. A másik projekt az IVANKA luxusbeton startup, egy olyan egyedi építőipari manufaktúra, amely jobbára nemzetközi piacon értékesíti dizájntermékeit, Nagy-Britanniától Ausztrálián és Svájcon át egészen Japánig. Ők most éppen a sorozatgyártást építik ki, hogy bírni tudják ezeket a nemzetközi megkereséseket. Tehát mondhatjuk, hogy a hazai innovatív ötletekre és startupokra komoly nemzetközi érdeklődés van, de ehhez persze itthon is megfelelően stimulatív és tudásintenzív gazdaságfejlesztési környezetre van szükség. Ennek eleme, hogy önszerveződő jelleggel önmagunknak, a tenni és tanulni akaró hazai kisvállalkozások vezetőinek adjuk át a közös tudást, és együttes erővel – akár a SUU révén – mozdítjuk meg a piaci lehetőségeket.


G.C.: Melyek azok a leggyakoribb hibák, amelyek folytán egy jó ötletből csak romok és nem sikeres vállalkozás lesz?

M. Cs.: A profi és gyors csapatépítés a legfontosabb, amellyel megfelelő piaci igényt kell feltárni. A leggyakoribb hibák, ha az alapítók között véleménykülönbség alakul ki az építkezés és a gyors fejlődés mikéntje kapcsán, ilyenkor a hirtelen jött tőke vagy megrendelés is összeroppanthatja a még arra éretlen céget. Ezért fontos, hogy ezekre a problémalehetőségekre felkészüljenek. Itthon erre még nincs megfelelő gyakorlati módszertan, ennek kiépítése és a megfelelő tudás exportja is célunk 
a SUU-val, ezt inkubációnak vagy üzleti válfaját accelerációnak is hívják. Nyugat Európában és az USA-ban nagy hagyománya van az ún. „entrepreneur” gondolkodásnak, számos konferencián, sajtótermékben és blogban népszerűsítik a „Merj vállalkozni, merj elbukni és újrakezdeni!” eszméjét, amelyből számos elem nálunk még társadalmi ellenérzést vált ki.

 

G.C.: Miben új a programotok a többi, ösztöndíj alapú rendszerhez képest?
M. Cs.: Mi nem ösztöndíjban vagy oktatási rendszerben, hanem egy olyan komplex inkubációban gondolkozunk, amelynek része az önszerveződés, a nemzetközi tudásexport, a közös tanulás, és ennek révén sikeres startup-sztorik elindítása. A komplexitását az adja, hogy a tudás igazából gyakorlati, és azonnali piaci visszacsatolásra épül. Ehhez persze jön még 
a befektetők érdeklődése, ebből mérjük le, hogy a nálunk elinduló projektekből hányan jutnak tőkéhez az évek múlásával. 
Ha a cégek öt-hat év múlva sikeresek lesznek, akkor büszkék lehetünk rá, hogy kezdeményezésünk révén sok mikrovállalkozás indult el, és sok új sikersztori szökkent szárba.

 

Gentlemen’s CHOICE: Bevallom, amikor először olvastam róla, egyszerűen el sem tudtam képzelni, miként is mozoghat egy szövet. Hogyan jöttél rá, hogy a farkasfog csíkokból létre lehet hozni valami olyasféle terméket, ami akár piacképessé is válhat?
Szentirmai-Joly Zsuzsanna: Ez még az egyetemi éveimhez nyúlik vissza. Kaptunk egy tervezési feladatot, annak kapcsán gondoltam először a farkasfog szalag beillesztésére a szövött struktúrába, ott jött a felismerés, hogy formájából adódóan, valami érdekes és újszerű textúrát kell produkálnia az anyagnak. Ez még nem tudott ugyan mozogni, de ezután nem sokkal jött egy pályázat, ahol műbőrökkel kellett dolgozni, amelyeket saját kialakítású hullámmintákkal szerettem volna tovább variálni. Amikor beszőttem őket, véletlenül vettem csak észre, hogy az egyes sorok képesek egymáson elcsúszni, ezáltal pedig térbeli formákat kialakítani.

See Also

G.C.: Hogy nem rekedt meg ez egy iskolai feladat szintjén?
Sz.-J. Zs.: Volt egy pályázat az egyetem utolsó évében, amelynek az volt a nyereménye, hogy a munkáinkat kiállították Párizsban, erre én ebből az anyagból készült táskákkal jelentkeztem. Ez a portfólió lett aztán a diplomamunkám is, amelyért két diplomadíjat és egy formatervezési nívódíjat kaptam.Aztán egy nehéz időszak következett, hogyan is haladjak tovább, elszegődtem hat évre a Modell Divatiskolába tanítani, majd két év fizetés nélküli szabadság következett, mivel megnyertem egy művészeti ösztöndíjat Stuttgartba. Ez utóbbi adott nagy lendületet a dolognak, hiszen a neves dizájner, Yves Béhar is megerősített benne: érdemes lehet ezzel foglalkozni.


G.C.: Mennyire költséges magának az alapanyagnak az előállítása, rentábilis lesz ez a piacon?

Sz.-J. Zs.: Ez egy nagyon egyszerű szerkezetű és olcsó műanyag (amelyet éppen a kezedben tartasz), viszont a festék- és mintarétegeket a nyomdában külön vitték fel rá több rétegben, ez jelentősen megdrágítja – ehhez jön a csíkokra vágás költsége. Sokféle vágástípussal próbálkoztam, a stancolás például csak akkor éri meg, ha nagy mennyiség kell belőle, de jelenleg még csak tapogatózunk. Most tartunk abban az etapban, hogy keressük az izgalmas anyagokat, figyeljük az árakat és a piaci változásokat. Ez az időszak arra épül, hogy megvizsgáljuk a gyárthatóságot, hat-nyolc hónap alatt készíttetünk egy szövőgépet, amely kiváltja a kézimunkát, és ami kiemelten fontos: a jogi védelem, ami azért nem egy egyszerű történet. Alapvetően nem tervezőcég szeretnénk lenni, hanem a divat- és dizájncégek kiszolgálói, hiszen én elsősorban textil-, és nem divattervező vagyok. Nehéz elképzelni most, hogy a mozgó szövet a high street márkák által közkedvelten olcsó anyag lesz, mi is elsősorban a luxus­iparban gondolkodunk.

 


G.C.: Rátérve a Startup Undergroundra, voltaképpen mi alapján gondoltad, hogy jelentkezel egy olyan pályázatra, ahol a te témádtól teljesen eltérő konkurensek szerepeltek?

Sz.-J. Zs.: Amikor hazajöttem Stuttgartból, nagyon elkötelezetté váltam, azt mondtam magamnak: lássuk, mi is kell egy vállalkozáshoz! Elég gyorsan szembesültem vele, hogy főként pénz és befektető, szóval nekem is ezekre volt szükségem. Folyamatosan figyeltem hát a pályázatokat és az internetet, 
a Startupra véletlenül bukkantam rá, ahol a következő szavak fogtak meg: „technológiák és befektetők”. Persze tőlem ez az egész IT-világ nagyon távol áll, de a szervezők megnyugtattak, hogy nem a témaválasztás, hanem az üzleti terv dönti el a végeredményt. Éppen azelőtt végeztem el egy vállalkozásfejlesztési tanfolyamot, így hamar készítettem egyet, a pályázatomat beválogatták, ami végül különdíjas lett. Magán az üzleti vetélkedő felkészítésén egyébként nem is tudtam részt venni, hiszen külföldön tartózkodtam, viszont a nyolc perces prezentáció elég félelmetes volt. Szinte egyedül voltam nő a teremben, egy, a hallgatóság számára teljesen idegen témával, szóval igencsak kakukktojás lehettem. Ennek ellenére a projekt és terv prezentálása is sikeresen lement, szinte letámadva éreztem magam az utána megrohamozó sok érdeklődőtől, ajánlattól. Kezdetben nem éreztem, hogy azt tudom képviselni, amit a befektetők várnak tőlem, így találtam rá 
az üzleti partneremre, Miskolczy Csabára, aki végigvitt ezeken a tárgyalásokon.

 

Írta: Szabó Csaba

© 2020 Gentlemen's Choice. Minden jog fenntartva.

Az oldalt a c o r a l d e s i g n fejleszti.

Vissza a tetejére