Most olvasom
Barangolás a sörpiacon

Barangolás a sörpiacon

Barangolás a sörpiacon

Korán reggel indulok munkába, de már ilyenkor is forrón tűz a nap. Sietős léptekkel haladok a Városház utcában, amit egykoron Gránátos utcának hívtak. A hatalmas épületet még III. Károly idejében építették a török háború rokkantjai számára, majd Mária Terézia uralkodása alatt a Gránátos ezred használta kaszárnyaként.

Hajdanán, a nagy melegben két kultikus kocsmában is csillapíthatták szomjukat a polgárok: itt állt a Zenélő Órához címzett sörház, s a közelben volt a legendás Komlókert is. Közben én is megérkezem, a Dreher-palotához, ami késő barokk stílusával impozánsan uralja az utca látképét.

A XIX. század végén nem csak ily nemes építményekkel gazdagodott a pesti belváros, de a söriparban is jelentős történések voltak. Ekkor vált fogalommá a Dreher név, s kezdte hódító útját a magyar söripar. Anton Dreher, akit nevezzünk csak Dreher Antalnak az egyszerűség kedvéért, egy schweháti serház tulajdonosának fia volt. Az ifjú Dreher a nagyvilágnak indult (Anglia, München felé), mert elhatározta, hogy sörtant tanul. Az eredmény egy újabb sörfajta kifejlesztése lett, a lagerbier, aminek később a „sörkirály” kitüntető címet is köszönhette. Az ifjúról az a legenda járta, hogy a szigetországi mesterek titkának ellesésében egy üreges sétapálcába rejtett sörminta is segítette.

 

A Kőbányai Serfőző Társaság megszerzésétől (1862) számítjuk a Dreher Sörgyár megalapítását. A gyárat a későbbiekben Magyarország legnagyobb sörüzemévé fejlesztették, 1890-ben már 1,2 millió hektoliter italt termeltek. A söripar fellendülését több dolog is segítette: a sör kedvelt ital volt a főváros nagyszámú német lakosának körében; a század végén, a szőlő ültetvényeken filoxérafertőzés pusztított, ami a sörivás igényének emelkedésével járt; valamint az 1888-as söritaladó egységesen 5 Ft volt hektoliterenként, a bort jóval nagyobb, 6 Ft 46 krajcár terhelte. A kiszemelt terület, Kőbánya kiváló választásnak bizonyult. A kőbányai mészkőbányászat után hatalmas földalatti barlangüregek maradtak, amely alacsony hőmérsékletet biztosított az ászokoláshoz, vagyis az alsó érlelésű lagerbier előállításához. A fúrt kutak pedig bőséges vízhozamot biztosítottak, hiszen egy liter sör előállításához öt liter vízre volt szükség.

 

Az ifjú örökös, Dreher Jenő vezetésével részvénytársasággá alakult a gyár (1905), s két tucat év múlva a söripari kombinát magába olvasztotta a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Rt-t, a Barber és Klusemann Serfőzőházat és az Első Magyar Részvény Serfőzde Rt-t. Az impozáns végeredmény: a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt., amely a piac 70%-át uralta. Érdekességként megjegyezném, hogy ebben az időszakban, Triesztben is vásároltak egy üzemet, amely ma is gyárt sört Dreher márkanévvel, igaz, más receptúra alapján. A sors furcsa fintora, hogy az olasz Dreher a rivális Heineken söripari óriás portfólióját gazdagítja.

 

 

A részvényesek befektetését az 1948-as államosítás törte derékba, s csak 1992-ben alakult ismét rt-vé a társaság. A céget 1993-ban Dél-Afrika vezető sörhatalma, a SAB (South African Breweries) vásárolta fel, aki 2002-ben egyesült az amerikai Miller Brewing Company-vel, így a világ második legnagyobb sörgyártója lett.

Ha a söripar felsőházát vesszük górcső alá, akkor kikerülhetetlen személyiség Adolphus Busch (1839-1913), a sörbáró, aki gyakorlatilag a modern amerikai söripar atyja, minden idők egyik legnagyobb és legsikeresebb sörgyártó vállalatának alapítója. Busch a Rajna partján született egy huszonegy gyerekes családban, apja sörfőző berendezésekkel kereskedett. Ulrich nevű testvérével folytatta a családi üzletet, immáron Amerikában. Egyik állandó vevője egy bajor serfőzde tulajdonosa volt, Eberhard Anheuser, kinek lányait a két fivér vette feleségül. Anheuser halála után Busch lett a társaság elnöke, s a kis bajor sörfőzdét néhány év alatt a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb vállalatává fejlesztette. A siker titka egyfelől az újonnan kifejlesztett pasztörizáló eljárás volt, aminek köszönhetően hűtés nélkül is el tudták szállítani a sört az ország bármely pontjára. Legsikeresebb termékük a Budweiser volt, ennek az amerikaiak körében ma is óriási népszerűségnek örvendő sörnek a történetéről számtalan pletyka kering. Legkevésbé annak a verziónak hiszek, hogy európai szerzetesektől származik a recept, a fagylaltos dobozban becsempészett speciális élesztő históriáját már elképzelhetőbbnek tartom, de egyesek szentül meg vannak győződve arról, hogy Busch megvilágosodás útján jutott a titkos recept birtokába. Egy profán változat szerint pedig egyszerűen „kölcsönvették” egy kis bajorországi serfőzdéből, ahol egy bizonyos Budweiser nevű sört gyártottak. Busch 1867-ben amerikai állampolgár lett, s egyben a nemzeti kultúra elhivatott támogatója is. Egy St. Louis-i kocsmában nagyon megtetszett neki egy festmény, amely a Custer’s Last Fight (Custer tábornok utolsó ütközete) címet viselte. A kocsma tönkrement, adósa maradt a sörbárónak, ezért felajánlották Buschnak a festményt. Mielőtt a sörmágnás azt tovább ajándékozta volna a 7. lovasszázadnak, több száz nyomatot készített a festményről, ami így kocsmák és mulatók falait díszítette Amerika számos területén. A festményen megörökített jelenet így az újvilági történelem egyik legismertebb epizódjává vált.

 

 

Befektetési lehetőségek a söriparban

Az érdekes sörös históriákból persze kevesen élnek meg, ezért nézzünk inkább körül, hogy a tőzsdék világa tartogat-e számunkra valamit! A befektetők és spekulánsok körében az élelmiszeripar nem az elsődleges befektetési terület, sokkal kevesebb figyelmet szentelnek neki, mint ami kijárna. A reflektorfényben lévő bankszektor, gyógyszeripar és telekommunikáció mellett kivételes lehetőségeket rejt a szektor. A kevés söripari részvénytársaságot jóformán alig ismerik, nézzünk tehát egy befektetési stratégiát!

 

A következő évben rendezik a futball világbajnokságot Brazíliában, melynek fő támogatói között van sörgyár is (Budweiser). Az alap teória a következő: a futball ünnep révén, a médiumokban megnő a sörreklámok száma (a fogyasztás reklámok nélkül is számottevően emelkedik), s fundamentálisan kimutatható, hogy a futball vb fő támogatóinak értékesítési eredményeiben ez jelentősen megmutatkozik. A növekvő értékesítésből fakadóan az árbevétel és az eredmény növekszik, aminek hosszú távú következményeként, a tőzsdén jegyzett társaságok részvényárainak is emelkednie kell. Persze nem ezzel az írásunkkal találtuk fel a spanyol viaszt, az előbb felsorolt egyszerű érvek tesztelhetők a múltban is. Három éve, az egyik legnagyobb hazai befektetési alap indította Aranygól nevű alapját, e stratégia mentén, a részvények pedig kiválóan teljesítettek. A napokban a német Adidas említette, hogy a jövő évi világbajnoksággal összefüggően milyen eredményvárakozásai vannak, illetve emlékeztetett rá, hogy az előző fieszta milyen hatással volt a bevételeire. A söripar hosszú távú kilátásai is kedvezőek, 2016-ra az óriás cégek bevételeinek közel háromnegyede a feltörekvő piacokról származik majd (Kína, Afrika, Latin-Amerika), ahol dinamikus bővülés szemtanúi lehettünk eddig is. A kínai fogyasztás még 2001-ben 15 liter volt fejenként, de tíz év alatt a duplájára emelkedett.

 

 

Amennyiben a stratégiát helytállónak véljük, már csak a két nagyon fontos dolog maradt számunkra – a megfelelő részvények kiválasztása és a vételek időzítése. Az időzítés azért fontos, mert ez a stratégia egyre nagyobb teret kap majd a következő hónapokban, így nekünk még jóval előtte érdemes lehet az első vételeket lebonyolítanunk. A közelmúltban kibontakozó részvénypiaci korrekció erre remek lehetőséget is kínál nekünk. Azért arról a tényről se feledkezzünk meg, hogy ez nem rövid távú stratégia, legalább egy, másfél év múlva fog beérni; addig pedig még sok vizet fognak felhozni a kőbányai kutakból, hogy finom sör készülhessen belőle.

 

A legnagyobb tőzsdén jegyzett söripari cégek: SAB Miller (SAB:XBRU), AB Inbev (BUD:XNYS), Heineken (HEIA: XANS), Molson Coops (TAP:XNYS), Carlsberg (CARLB: COP).

 

A forró júniusi napokon, munka után, sokan vehetik kedvenc sörözőjük felé útjukat, s kinek mi van kedvére, adja le a főpincérnek rendelését: ale, vagy lager, kézműves, vagy vöröslő gyümölccsel ízesített – csak hozná már a felszolgáló!

 


 

Sörtörténelem

See Also

A sör egyidős a civilizációval. Mezopotámiában Kr. e. 4000-ből van már bizonyíték a sörivásra. Egyiptomban a részegség és a mámor pozitív megítélést kapott, úgy tartották, ebben az állapotban közelebb kerülnek az istenségekhez.

 

A sörgyártásra vonatkozó, legrégebbre datálható bizonyítékot nemrég Kínában találták meg, Európában pedig 
a germán törzsek készítettek először sört. A magyar serfőzés első írott emlékét a Pannonhalmi Főapátság őrzi.

 

A XIV. századig házilag készítették a sört, s mint minden házimunka, a sörfőzés is sokáig az asszonyok dolga volt. A jó sör minősítette a ház asszonyát. A sör hozzátartozott a mindennapi élethez, elsősorban tápláló vagy gyógyító italként, s nem alkoholként fogyasztották. Régi receptúra egyike például a sertea, amit megfázás, torokfájás gyógyítására, komlóval fűszerezve pedig álmosság ellen ajánlottak.

 

A régi magyar serszabadság minden telkes gazdának megengedte a sörfőzést, sőt később azt is engedélyezték, hogy a gazdasszony kimérje a lakosságnak a saját fogyasztásra főzött sör egy részét – ilyenkor kék fagolyót helyeztek az ajtóba, amivel jelezték a lakosságnak a friss italt.

 

A sörfőzést szép lassan a férfiak is kitanulták, a kolostori sörfőzés például igazi csapatmunka volt, a szerzetesek rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek. A XIV. századra már a mesterségek között említik a „sermívest”, ami az uradalmakban is elterjedt. Többfajta sörrecept létezett, társadalmi réteghez tartozás szerint határozták meg a minőséget és a fejadagot. A parasztok 1 liter gyenge sört kaptak, a magas udvari hivatalnokoknak 5 liter erős sör járt, s az udvari hölgyeknek külön sörfajta dukált.

 

Céhekbe csak a XVI. században tömörültek az iparosok, aminek feltétele volt a polgári háztulajdon, a sörfőzőház és a malátaszárító. Magyarországon az 1840-es ipartörvény nyitott utat az ipari serfőzés kialakulásának. Az 1872-ig fennálló céhek Árpádházi Szent Erzsébetet és Szent Flóriánt tartották védőszentjüknek, de nagy becsben tartották Gambrius királyt is, akit a szakma képviselőinek pártfogójának tartottak.

 

Írta: Tóth-Szoták Attila

© 2020 Gentlemen's Choice. Minden jog fenntartva.

Vissza a tetejére