Most olvasom
Egy társasjátékban mindenkire vonatkoznak a szabályok

Egy társasjátékban mindenkire vonatkoznak a szabályok

Egy társasjátékban mindenkire vonatkoznak a szabályok

Beszélgetés Dr. Horváth Z. Péter gazdasági büntetőjogi szakjogásszal

Gentlemen’s CHOICE: Nem vagy ugyan jogászdinasztia sarja, ennek ellenére már idejekorán eldöntötted, hogy a paragrafusok útvesztőiben képzeled el az életed. Jókor voltál jó helyen vagy tudatos döntés volt, hogy egy eladdig ismeretlen világnak, a gazdasági büntetőjog labirintusának vágsz neki?

Horváth Z. Péter: Való igaz, e történet az általános iskola ötödikes padsoraiban kezdődött, mikor is az első fogalmazási feladatnál eldöntöttem, hogy ügyvéd szeretnék lenni. Szinte a teljes családom egészségügyi pályán mozog, így abszolút fekete báránynak számítok (nevet). Az egyetemen alapvetően a polgári jog érdekelt, fejből vágtam a paragrafusokat, amihez szerencsére az is hozzájárult, hogy korán kiderült, szerencsés alkat vagyok, mert nagyon erős a fényképmemóriám. Túlzás nélkül ez azt jelenti, hogy 200-300 oldal/óra az olvasási sebességem, ha minden sort megnézek, de akár az 1000 oldal/órát is elérem, ha csak átfutom a szöveget, így emiatt nagyon gyorsan tudtam tanulni, a kollégáimat az őrületbe is kergetem ezzel az irodámban (nevet). A sors úgy hozta, hogy a Magda Marinko-ügyben eljáró bírónő tanított, aki észrevette, hogy a büntetési tételek beminősítése – amelyeken esetleg másoknak gondolkodni kellett – nekem hallás után megy. Az ő sugallatára kezdtem el büntetőjoggal foglalkozni, amelyet annyira megszerettem az évek alatt, hogy egyértelművé vált, kilépve az egyetem kapuján, nekem a gazdasági büntetőjog lesz a hivatásom. 

G.C.: Holott ez a kilencvenes évek elején még fekete folt lehetett, hiszen a szocializmusban nemigen volt rá szükség.

H.Z.P.: Ez így van, nem sokan foglalkoztak vele, ekkortájt még nem volt hazai gyakorlata. A témavezetőm nem is értette, hogy miért ebből írom a diplomamunkámat, ami aztán a Kozma Sándor-pályázaton nyert különdíjának köszönhetően egyenes belépő volt számomra a Fővárosi Főügyészséghez, ahol végigzongoráztam a skálát, kezdve a VI.-VII. kerület „sűrűjével”. Mélyvíz volt, de rengeteg szakmai tapasztalatot szereztem, mind a büntető ügyekben, mind a gazdasági jog terén.Kissé azonban szűknek éreztem a kereteket, így végül otthagytam. Mellette szereztem egy gazdasági büntető szakjogász másoddiplomát is. Mindezek miatt úgy hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nehéz engem megvezetni a pénzügyi- és könyvelési műveletekben (nevet). Sokan óvtak e váltástól, és való igaz, kerek egy darab ügyféllel kezdtem a működést, mára viszont több száz ügyfél bizalmát élvezzük. 

 

 

G.C.: Mégis, mennyire volt nehéz az indulás? Bár elég fiatal vagy, jó pár kiemelt médiafigyelemmel kísért üggyel került kapcsolatba a neved.

H.Z.P.: Igaz, nagyon fiatalon kerültem be ebbe a kissé konzervatív, de nagy hagyományú szakmába, ahol tény és való, az elején meg kellett küzdenem az ügyfélszerzés kezdeti nehézségei mellett még az idősebb kollégák fenntartásaival is. Persze, az ügyfelek is elvárták, hogy egy ügyvéd legyen negyven és ötven között, hiszen akkor van meg a kellő szakmai tapasztalata és gyakorlata. Ellenben itt egy fiatal suhanc, aki semmit sem tud felmutatni. Sokat küzdöttem e stigma ellen azzal, hogy mindig próbáltam valami forradalmian új ötlettel előrukkolni, így rendszerint befuccsolt ügyekkel foglalkoztam az elején, amilyen a Globex-ügy is volt, amelybe a jogerős döntés után kapcsolódtam be. A vádlottakra itt hét-nyolc év börtönt szabtak ki, amelynek meg is kezdték a letöltését. Nem azt mondtam itt sem, hogy többet tudnék bárki másnál, egyszerűen friss szemlélettel tudtam közelíteni és ehhez kiváló szakmai iskola volt Dr. Bánáti János ügyvéd kollégám instruálása. Rendkívüli jogorvoslatban kezdtük tárgyalni az ügyet, a vádlottakat rögtön szabadlábra is helyezték, és végül összességében sikerrel is zárult az ügy. Meghatározó pillanat volt, hisz ez volt az első nagy sikerem. 

 

G.C.: Gazdasági büntetőjog témában a legjobbak között említik a neved az országban. Miben vagy más, mint a „konkurenseid”? 

H.Z.P.: Mögöttem mindig van egy szakmailag naprakész és fiatal csapat, ami biztos, hogy a siker egyik záloga. Emellett én magam mindig is szerettem a konzervatív és az innovatív értékek ötvözését, mivel az egyik oldalon adott a nagyon komoly tapasztalat, a másik oldalon pedig egy új erő és friss szemlélet. De ezzel hasonlóképp vagyok az öltözködésben és a lakberendezésben is: ösztönös emóciók vezérelnek mindenben. Ezt a felfogást próbáltam meg elültetni az ügyeknél is, így sok esetben nem csak eljogászkodunk egy probléma felett, hanem komplex megoldásokat kínálunk az ügyfeleknek, ha tudunk, akár még az üzleti ügyeikben is segítünk. Azt szoktam mondani, hogy nyilván vannak annyira intelligensek a gazdasági szereplők, hogy alapvetően tudják, mi vonatkozik rájuk egy hivatalos szerződésben, pusztán jogi tanácsadással ezeken a vizeken így már nem lehet a felszínen maradni. Mondok egy példát, ami talán érzékletesen lefesti, mit értek ez alatt. Én családjoggal ugyebár nem foglalkozom, de volt egyszer egy ügyfelem, aki azt mondta: nagy a baj, válnak, és mivel a feleséggel nem tudnak megegyezni, így válóper lesz a vége. Szeretné, ha én képviselném, mivel évek óta az ügyfelem, tetszik neki a stílusom, és nem akarja más előtt kiteregetni a családi szennyest. Így van az első bírósági tárgyalásig fél évem arra, hogy beletanuljak, kerül, amibe kerül (nevet). 

 

 

G.C.: Biztos sokszor megkérdezték már Tőled, hogy milyen érzés egy bűnös embert védeni? Tudjuk, hogy igazság és jog két merőben más fogalom, mégis, mi van a lelkiismerettel? 

H.Z.P.: Akkor most nem mesélem el azt a viccet, hogy Jusztícia szeme miért is van bekötve (nevet). Fontos itt kiemelni, hogy amit a média egy percben tud közvetíteni, az nagyon kevés egy ügyről, tíz év történéséről és egy 1000 oldalas aktából. A gazdasági ügyek nyolcvan százalékában nem fekete-fehér minden, sőt, eléggé színes. Van olyan, hogy a terhelt tényleg elkövetett valamit, csak épp nem azt, vagy nem akkora súlyút, mint ami a vádiratban szerepel, amit a bíróság tárgyal. Sokszor volt olyan esetem, hogy vagy a hatóság mulasztásából vagy a körülmények összjátéka folytán, de köszönő viszonyban sem volt a védencemnek a bűncselekményhez. Probléma az is, hogy néha a gazdasági folyamatok megelőzik a korukat és a jogi szabályozást, sokszor merül fel így a vita, hogy a különböző történések törvényesek voltak-e, mivel korábban nem volt rájuk jogi szabályozási környezet vagy precedens. És ne felejtsük el azt sem, hogy aki odaáll a bíróság elé, az egy személyben áll az egész állammal és egy komplett apparátussal szemben. Egy-egy ügyön tíz-húsz ember dolgozik hatósági oldalon, a védelemnek pedig minden eszközt meg kell ragadni az igaza bizonyításában. Vegyük például a másik nagy port felkavart büntető ügyemet, a Tábornok-pert! Sokan kérdezték, hogy egy ilyen ügyben mit tudsz még tenni védői oldalon? Én a tizenhatod rendű vádlottat képviselem, ő volt az, akinek az eljáró ügyészek büntetlenséget ígértek, amit törvényi tilalom okán nem tehettek volna meg. Nyilván a terhelt rákapott a horogra, és tett egy beismerő vallomást. Igen ám, csakhogy az ígéret törvénytelen volt, innen pedig már csak egy lépés lehetne, hogyha ilyet lehet, akkor a kényszervallatás sem tiltandó. Mindenkinek, aki büntetőügyben jár el, tudnia kell, hogy ez olyan, mint egy társasjáték, a szabályok mindenkire vonatkoznak kivétel nélkül: a vádlottra, az ügyészségre és a bíróságra egyaránt. A védencem azzal szembesült, hogy hat évnél kevesebbet biztos nem fog kapni, holott, ha nincs a vallomása, nincs ügy sem. 

 

G.C.: Téged köt a titoktartási esküd. Van úgy, hogy az ügyfeleid kiöntik a szívüket? Vagy profi gondolatolvasóvá váltál az évek alatt, és erre semmi szükség, mert úgyis mindent tudsz.

H.Z.P.: A gyónás hasznos, de nem szükséges, minden kollégának megvan már ehhez a szakmai rutinja. A védenceink elmondják valamiképp a történetüket előttünk, bennünk meg szép lassan feldereng a kevésbé kozmetikázott verzió. Igen, elég erős a hazugságszűrőnk (nevet). Egyébként nem is kell nagyon tudnunk, hogy mi történt, főként úgyis abból dolgozunk, amit a nyomozóhatóság tud. Csak abban az esetben teszünk ehhez valami többletet hozzá, ha az mentő vagy enyhítő lehet a védencünkre nézve. Persze ezekben az esetekben a védő feladata igen nehéz. Az olyan ügyet, amellyel nem tudok azonosulni, vagy olyan végkifejletet várnak tőlem, amelyet nem lehet teljesíteni, el kell engedni, nem szabad elvállalni. Számomra tabuk a gyermekek vagy a gyengébbik nem sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények.

 

 

See Also

G.C.: Sok irreális elképzeléssel illetve várakozással találkozol?

H.Z.P.: Előfordulnak, de ezeket az ügyeket sosem szabad képviselni, mivel ugye egy Trabanttól sem lehet azt elvárni, hogy Forma 1-et nyerjen. Ha nem tudom megértetni az ügyféllel, hogy álomvilágban él a végkimenetelt illetően, nem vállalom, nem szabad becsapni. Az etikai elvek betartását egyébként is nagyon helyesen, szigorúan veszi a kamara, hiszen ez egy bizalomra épülő szakma, amelynek a reklámtilalom miatt az egyedüli cégére az elégedett ügyfél. A jelenlegi sok ügyfelem így-úgy, de mind az elsőből származik, ezért mondom, hogy a jó hírnevet sosem szabad kockáztatni.

 

G.C.: Ha már ez a szakterületed, hadd tegyem fel a kérdést. Mi a személyes véleményed, sok idehaza a panamázás? 

H.Z.P.: A magyar gazdaságban picit azt látom, hogy a terhek, az adókulcsok és a szigorítások azt eredményezik, hogy egyre több lesz a trükközés, mert megéri a kockázatot az összeg nagysága. Ha például csak 16% lenne az ÁFA, sokkal kevesebb lenne az ÁFA-csalás, mert azért nem kockázatnának. A megoldás az lenne – amelyet egy hatástanulmány elég hamar ki is tudna mutatni –, ha a terheket csökkentve, a szabályokat egyszerűsítve, sokkal több adóbefizetés realizálódna. Ebben a pillanatban viszont gyorsabbá, hatékonyabbá kellene tenni a költségvetési csalások felderítését. Ezáltal véleményem szerint mérséklődnének az elkövetések. Pusztán a büntetési tételek szigorítása ugyanis nem elrettentő, hiszen amikor valaki elmegy a boltba lopni, nem fog azon gondolkodni, hogy ebből hány év lesz, ha elkapják. 

 

G.C.: Említetted már, hogy a szimpla jogászkodáson túl, ha kell, válságmenedzser is vagy. 

H.Z.P.: Igen, és ezzel kicsit magam ellen is dolgozom (nevet). Nagyon vonz ennek a világnak a taktikája, logikája, élvezem, ha egy-egy cégnek új és olyan stratégiát építhetek, amely nemcsak, hogy biztos lábakon áll, de később sem keveredik jogi ügyekbe. Vállalom, hogy kicsit a saját „perverzióm” azt látni, mind büntetőügyekben, mind a gazdasági jog területén – miután előre kikövezem az utat, amelyen az adott cég halad –, hogy az ellenfél/konkurens beleesik azokba a csapdákba, amelyeket állítottunk és a végén a fejére csap, hogy miért is nem látta előre, hogy a mi dallamunkra táncol. Hiszek abban, hogy az alapos és kitartó munka, igenis, meghozza az eredményét. 

 

Írta: Tamás Pál

Fotó: Gosztom Gergő

© 2020 Gentlemen's Choice. Minden jog fenntartva.

Vissza a tetejére