Örvendetes fejlődés – de vajon megéri-e azt a konkrét és átvitt értelemben vett árat, amit fizetnünk kell érte?
Amikor a BMW 2005-ben bemutatta az előző, ötödik generációs 3-as szériát, a tervezők meggyőződés nélküli büszkeséggel mutogatták az utas előtti műszerfalpanelbe süllyesztett két, kihajtható pohártartót: lám, most már nekünk is van ilyen. A piac ragaszkodott hozzá, és bár a márka filozófiája szerint megbocsáthatatlan sallang minden, ami elvonja a figyelmet a vezetéstől, megkerülhetetlenné vált az ütemváltás: eljött a praktikus BMW-k kora.
Alig négy évvel később színre lépett a BMW 5 Gran Turismo, a bajorok válasza egy pontosan megfogalmazott, de a jelek szerint túl kevesek által feltett kérdésre: a luxusautók és a buszlimuzinok erényeit ötvözni igyekvő típus koncepciója, amely már a Mercedes R-osztály képében sem váltotta meg a világot, müncheni kivitelében sem bizonyult áttörően sikeresnek. Hiába volt tagadhatatlanul célszerű, jól kihasználható, tágas és meglepően kényelmes a modell, sajátos formavilága sokakat eltántorított tőle.
A BMW azonban tanult a leckéből. A GT-család második tagja, a hármas szériát gazdagító modell már jóval könnyebben emészthető formát kapott. Laposan, hosszan húzódik hátrafelé a tető – teheti, hiszen az autó tengelytávja 11 centiméterrel hosszabb az alapmodellénél –, kacérkodva a manapság oly divatos kupélimuzinság gondolatával. Erre enged következtetni az első kerekek mögé vágott kopoltyú is, amelyet eddig csak a széria kupéján, a 4-es sorozaton láthattunk. Csakhogy, amíg a szedánok és a sportkupék metszetében élő modellek esetében a célszerűség sokadlagos szempont, a 3 GT kifejezetten családbarát jármű szeretne lenni, a Touring merészebb, kevésbé nyilvánvaló alternatívája.
Első megközelítésben a GT minden elemében megfelelni látszik ennek a követelménynek. A megnövelt tengelytávnak köszönhetően a hátsó lábtér fenomenális, és mivel az ülőlapok közel hat centiméterrel magasabban helyezkednek el, mint a szedánban, a be- és kiszállás is könnyebben megy. Az emelt üléspozíció miatt elvész ugyan a magasabban elvezetett tető előnye, de sem elöl, sem hátul nincs hiány fejtérben.
Ha már a célszerűséget választotta vezérelvének a GT, a vezethetőség helyett folytassuk a csomagszállítási lehetőségekkel. A hatalmas hátsó ajtót (minő figyelmesség!) alapkivitelben motor emeli a magasba, méghozzá távirányítással. Alatta tökéletesen szabályos, hosszú és széles, nem is veszélyesen lapos csomagtartó található. Alaphelyzetben 25 literrel tágasabb a kombi kivitelénél, az előny kerek száz literre nő, ha a hármas osztású, szabályozható támlaszögű hátsó ülést síkba döntjük. A lapos hátsó szélvédő miatt természetesen elvész a terebélyes hátsó tárgyak szállításának lehetősége, valamint a kombi nagy trükkje, a külön nyitható hátsó üveg is elmaradt, ám erre sem szükség, sem lehetőség nem volna, hiszen roló helyett kétrészes, kiemelhető kalaptartó rejti a kíváncsi tekintetektől az üreg tartalmát.
Ergonómiáját tekintve tehát a 3 GT messzemenőkig teljesíti a kitűzött célt, a kategóriában nem megszokott helykínálattal, élvonalbeli variálhatósággal, jó körkörös kilátással szolgálja ki a praktikus prémium autóra vágyó, de a szabadidőjárművektől valamiért ódzkodó ügyfelek igényeit. Már csak az a kérdés, ezek a vásárlók vajon pont egy BMW-től várják-e elvárásaik kielégítését – vagy ami még fontosabb, ha így van, megkapják e tőle mindazt, amit egy BMW-től elvárhatnak.
Ami a hajtásláncot illeti, feltétlenül. Míg előző generációjukban az automata sebességváltó és a kétliteres dízelmotor nem találta a közös hangot, a mostani, 184 lóerős erőforrás és a hat helyett nyolcfokozatú váltó olyan tökéletesen működik együtt, hogy párterápiás szemléltető eszköznek is beválnának. A fokozatokat átgondoltan osztották ki a mérnökök, a legalsó fordulatszámoktól eltekintve mindvégig ereje teljében lévő motor könnyedén, kellő vehemenciával mozgatja az autót, miközben hangja jótékonyan távol marad az utastértől. Bár kellően rugalmas és takarékos ahhoz, hogy dinamizmusát, illetve takarékosságát a gázpedál és a kézzel is kapcsolható sebességváltó értő manipulációjával idomítsuk pillanatnyi kedvünkhöz, ennek jóval kényelmesebb és hatékonyabb módját kínálja az autó: a BMW-nél immár megszokottnak tekinthető Driving Experience üzemmódváltó a kifejezetten takarékos, gázreakciókat tompító, nyugodt vezetésre alkalmas Eco Prótól a kiélezett, fordulatszámra éhes Sport módig gyakorlatilag minden igényt kiszolgál. Ha a padlókonzolon elhelyezett billenőkapcsolót nem piszkáljuk, alaphelyzetben is csendesen, dinamikusan lendül előre az autó, feledtetve, hogy a hosszabb padlólemez elkerülhetetlenül több acélt jelent. A hátsó csapóajtóval, illetve az azon elhelyezett, menetsebességtől függően előbújó, ugyancsak alapkivitelű légterelőt mozgató motorokkal súlyosbítva a kombihoz képest mintegy 70 kilogrammos tömegnövekedést tapasztalunk. A plusz kilók ráadásul szinte mind a hátsó tengelyt terhelik.
Részben ez, de főleg az eltérő hangolású futómű a felelős azért, hogy a 3 GT menet közben kényelmesebbnek érződik, mint akár a lépcsőshátú, akár a kombi kivitel. Ez persze viszonylagos, a 320d távolról sem vált hullámzó, billegő hajóvá, de rossz minőségű úton haladva ebben a hármasban érzünk legkevésbé késztetést arra, hogy visszavegyünk a sebességből. Utólag akár filozófiai összefüggést is találhatunk a komfortosabb gördülés és a többi modellvariánstól eltérő, belső sarkán kevésbé elkeskenyedő fényszórók optikai testessége között. Aki persze ezt a lágyabb rugózást hátrányként éli meg, annak alighanem úgysem kell a család panaszát hallgatnia, így esetében süket fülekre talál a GT minden racionális érve. Apropó, süket: hiába az egybenyitott beltér, a hátsó futómű felől sem szűrődnek be zajok az utastérbe, akárcsak a motor, az abroncsok gördülési zaja is bőven az elviselhető szinten belül marad.
A tesztelt, kétliteres dízelmotorral szerelve a 3-s GT alapára pont félúton van az egymástól kétmillió forintra beárazott 320d és (váratlan vetélytársként) 520d limuzinok között; a Gran Turismo a kombinál több mint félmillió forinttal drágább. A cserébe kínált értékek kétségtelenül vonzók és izgalmasak – na nem feltétlenül a BMW hagyományos vásárlóköre, hanem sokkal inkább azok számára, akiket eddig éppen a mindennapi kihasználhatóság átlagos színvonala, és a túlzott sportosság tartott távol a bajor márkától. Kellően eltérő karakterével nem családon belül fog eladásokat rabolni a GT, hanem potenciálisan új vevőket hozhat a márkához.
Típus: BMW 320d Gran Turismo
Motor: 1995 cm3 közös nyomócsöves, soros négyhengeres turbódízel motor
Legnagyobb teljesítmény: 184 LE (135 kw) 4000-es fordulaton
Legnagyobb nyomaték: 380 Nm 1750-2750-es fordulatszám-tartományban
Váltó: hatfokozatú kézi sebességváltó
Méretek:hossz: 4824 mm, szélesség: 1828 mm, magasság: 1508 mm, tengelytáv: 2920 mm
Saját tömeg: 1640 kg
Megengedett össztömeg: 2145 kg
Csomagtartó térfogata: 520-1600 l
Üzemanyagtartály térfogata: 57 l
Fogyasztás: város 5,8 l/100 km, országút 4,4 l/100 km, vegyes átlag 4,9 l/100 km
Fordulókör átmérője: 11,8 m
Gyorsulás 0–100 km/h: 8 mp
Végsebesség: 230 km/h
Sok pénz, sok kocsi
A 10,5 millió forintos alapár számos fontos felszereltségi tételt tartalmaz. Különösen a biztonság terén nem szenved hiányt a modell, itt egyedül a vészhelyzetben az ablakokat felhúzó, öveket megfeszítő, fékeket működésbe hozó aktív védelmi csomagért kell külön fizetni (116 500 Ft); az aktív biztonságot (és a pontos vezethetőséget) a szokásos tételeken túl elektronikus differenciálzár javítja. Felár nélkül jár a könnyűfém keréktárcsa, a kétzónás klímaberendezés, a bőrkormányról távvezérelhető, hat hangszórós audiorendszer és a nyomógombos indítás. A kulcs nélküli ajtónyitás minden kivitelhez felárért rendelhető (196 400 Ft). Feltétlenül érdemes megrendelni az első és hátsó parkolóradart (98 900 Ft), és bármilyen borsos az ára, a kiváló automata sebességváltót (774 300 Ft). A későbbi eladhatóságnak szinte alapfeltétele a bőrkárpitozás is (605 000 Ft). Mindezt a tesztautóban többek között panoráma napfénytető, a menetadatokat a szélvédőre kivetítő berendezés, hifi audiorendszer, ülésfűtés, holttérfigyelő rendszer és tolatókamera egészítette ki.
Írta: Svékus Gergely