Homo sapiens kontra Mohó sapiens? Avagy a kevesebb néha több?!Közeleg az év vége, ami több szempontból is mérlegkészítésre sarkallja az embereket. Ilyenkor mindenki számba veszi az eltelt év cselekedeteit, mit sikerült az év elején eltervezett feladatok közül megvalósítani. |
Ugyanez a számbavétel történik meg a befektetők körében is. Ideális esetben már az év elején mindenki megtervezi, milyen típusú befektetésekbe helyezi el a megtakarításait, rendelkezésre álló pénzeszközeit, milyen időtávra és milyen kockázati szint mellett.
Miért érdekes ez különösen manapság? Mert a hazai befektetők a közelmúltban eddig sosem látott mélységű hozamokkal voltak kénytelenek szembesülni. De hogyan jutottak ide? Az elmúlt időszakban az MNB folyamatosan csökkentette a jegybanki alapkamatot, ami jelenleg 3,4%-on áll. Mivel a legtöbb hazai befektetés alfája és omegája a hazai alapkamat, nincs min csodálkozni, a fix, kamatjellegű befektetések hozama a jegybanki alapkamattal párhuzamosan csökkenésnek indult. Ki emlékszik már a „boldog békeidőkre”, amikor a betétek és állampapírok éves hozama 30% környékén volt. Ezzel együtt persze az is az idő jótékony homályába vész, hogy ugyanebben az időben az infláció 35% körüli szintet is elért. Így hiába kapott valaki nominál értékben sok pénzt a befektetése után, reál értéken még ezután is mínuszban volt.
Mi a helyzet jelenleg? Igaz, hogy az elérhető, fix kamatok 3% vagy az alá estek, de ne feledjük el, hogy az infláció ezzel párhuzamosan 1% környékére csökkent. Persze ez nem vigasztalja azt a befektetőt, aki eddig csak és kizárólag a nominálisan elérhető hozamok alapján választott befektetést, az valószínűleg sűrűn érdeklődik a kardiológiai szakrendelések időpontjai iránt, infarktus gyanújára hivatkozva. Ha csupán az elméletet vesszük alapul, a mostani valóság a helyén van, alacsony infláció mellett az elérhető, fix hozamok is alacsonyak. Az egyén mikrokörnyezetét vizsgálva azonban elmondható, hogy az egyéni inflációs kosár eltér a hivatalostól. A maguk inflációs kosarát sokan jóval magasabbnak érzik, mint a hivatalosat, ezért tartják kevésnek az elérhető fix hozamokat. Főként igaz ez az általános befektetői palettán belül azokra, akik viszonylag hosszabb távú befektetésekben gondolkodtak, és egy régebbi, magasabb hozamú befektetésük esetleges meghosszabbítása most válik esedékessé. Az első sokk után felvetődik a kérdés, mibe lehetne fektetni, ami magasabb hozamot nyújt, mint az eddigi befektetések?
Itt térünk vissza a címhez. Az értelmes ember és a mohó ember kapcsolatához, különbségéhez. Ki ne találkozott volna gyermekkorában a mesék világában ezzel az ellentéttel? Emlékezzünk vissza azokra a mesékre, ahol a kisegér alamizsnát kér az éppen próbát kiállni készülő legényektől, vagy a csont és bőr gebe egy kis innivalót kér a vele találkozóktól! A mesei hasonlóságokat napestig lehetne sorolni. Ahogy a mesében, az életben is csak nagyon kevesen osztják meg az elemózsiájukat. Ha a valóságra akarnánk leképezni a mesét, azt látjuk, nagyon kevesen osztják meg pénzeszközeiket, és nagyon kevesen fektetnek be a „jövőbe”. Ne csodálkozzunk azon, ha a mohó, nagyravágyó, „mindent magának akaró” ember a mesében is pórul jár, de így van ez a valóságban is. Hogy miért? Nézzünk utána!
Azt láthatjuk, hogy a homo sapiens tisztában van a piaci folyamatokkal, befektetési lehetőségekkel, a befektetések, a hozamok és kockázatok kapcsolatával. Annak ellenére, hogy a hazai megtakarítók legnagyobb része az elmúlt években, évtizedekben jellemzően bankbetétben és állampapírokban tartotta a pénzét, ezt is lehetett okosabban, illetve kevésbé okosan csinálni. Ki ne találkozott volna ismeretségi körében azokkal a „sportemberekkel”, akik az elmúlt, különböző extra sarcoktól mentes világban a kéthónapos betét akadályversenyen vettek részt. Ők voltak azok, akik folyamatos bújták a banki hirdetéseket, és két-három havonta rángatták a pénzüket egyik bankból a másikba, a friss pénzeknek szánt akciós betétekbe. Persze, hogy a pénzmozgatással mennyi készpénzfelvételi díj jár, vagy mekkora az utalási költség, azzal nem igazán foglalkoztak. Ha azt is figyelembe veszik, kiderült volna, egy helyen, pénzmozgatás nélkül, egy hosszabb távú lekötés nagyságrendileg ugyanannyi hozamot hozott volna. Az értelmes ember nem szeret sok költséget fizetni, ennek megfelelően próbálja megvalósítani a befektetéseit. Hiába vannak alacsonyan a „kockázatmentesen” elérhető hozamok, ha valaki csak ilyen befektetésekben hajlandó tartani a pénzét. Mert így alszik nyugodtan. Sokak számára ismert a klasszikus piaci mondás: „Minden befektető gyorsan, a legnagyobb biztonsággal, a legmagasabb hozamot szeretné elérni! A felsorolt három elemből mindig csak kettőt választhat!”
Nézzük először tehát, a homo sapiens hogy közelíti meg a piacot! Tisztában van vele, hogy az állampapírok teljes körű állami garanciával bírnak, viszont mivel a hozama nagymértékben függ a jegybanki alapkamattól, nem lepődik meg rajta, hogy ez jelenleg 3% körüli. Ha esetleg az elmúlt időszakban jobban figyelte a piaci folyamatokat, és lehetősége volt rá, akkor viszonylag hosszabb távra kötötte le a pénzét, még az év elején, vagy még a tavalyi év végén, 6-7% közötti hozammal. Nyilvánvaló, ezt azok a befektetők tudták megtenni, akiknek hosszabb távra nem volt szükségük a megtakarításaikra. Viszont azért is jól döntöttek, mert az állampapírok akár egy része is visszaváltható lejárat előtt (a még meglévő futamidő illetve a vásárláshoz viszonyított esetleges piaci hozamok csökkenése/növekedése a visszaváltott csomag után akár plusz nyereséget, illetve veszteséget is okozhat), de a befektetés többi része az eredeti feltételekkel kamatozik tovább. Ha valakinek most jár le állampapír befektetése, a jelenlegi hozamok mellett is jobban jár ezzel a típusú befektetéssel, mert az állampapírokat nem „sarcolja meg” az EHO, és az értékpapírszámlák kondíciói kedvezőbbek a sima betétszámláknál. Aki esetleg nem tudott, nem tud hosszabb távban gondolkodni, és mindenképpen a bankbetétet tudja elfogadni befektetési formaként, annak érdemes figyelni a lekötési idő helyes megválasztására, ne kelljen idő előtt a megtakarítás(ok) felbontására sort keríteni. Akinek ez a hozam kevés, de még mindig az óvatos duhajok életét éli, és mindenképpen a fix hozamot preferálja, vállalati kötvényekben is gondolkodhat. Azt tudni kell, hogy a vállalati kötvény az előzőekben említettektől abban tér el, hogy nincs mögötte „állami” vagy „OBA” garancia, hanem a kibocsátó „vállalat” vállal garanciát a befektetés visszafizetésére. Az értelmes befektető, ha ilyen befektetéssel találkozik, mindig megnézi a hozam mellett, hogy a kötvény kapott e felügyeleti engedélyt, elérhetőek-e a cég előző időszakának gazdálkodási adatai, és ez alapján dönt arról, megvásárolja-e ezeket a kötvényeket. Itt jellemzően azt kell megnézni, ezek a kötvények milyen kamatprémiummal forognak az állampapírok hozamán felül. Amennyiben ez 2-4%, az elfogadható, a kötvény nagy biztonsággal megvásárolható. Az „értelmes ember”, amennyiben fix hozamú befektetésben gondolkodik, ilyen típusú kötvényeket nyugodtan megvásárolhat. Hol szokott hibázni a mohó sapiens? Jellemzően csak a hozam nagysága érdekli, a befektetési döntésében ez szerepel kiemelkedő helyen, a céggel kapcsolatos információkra kevéssé figyel. Erre láttunk már sok példát az elmúlt közel húsz évben, amikor a piaci hozamokat többszörösen meghaladó, fix hozamú befektetések ígéretével hihetetlen mennyiségű pénzt sikerül összegyűjteni a befektetőktől, akik aztán jellemzően semmit nem látnak vissza a befektetett pénzükből. Nem tisztem felsorolni az elmúlt időszak intő példáit, akit egy kicsit is érdekel, az internet világában hamar utána olvashat, okulhat belőle, vagy levonhatja a tanulságokat. Szomorú, hogy a közelmúltban is szedtek még áldozatokat a hiszékeny befektetőknek „rózsaszín szemüveget ingyen osztogató”, megfelelő felügyeleti engedély nélkül tevékenykedő cégek. Ilyenkor jusson eszébe mindenkinek az a mondat, amit a krónikák szerint Török Bálinték is hallottak, mielőtt távozni akartak a szultán vendéglátásáról: „Hátravan még a fekete leves!” A homo sapiens sohasem lesz a „befektetési útonállók” áldozata.
Ha nincs olyan fix hozamú befektetés, amely megfelelő, nincs mese, feljebb kell lépni a ranglétrán. Ez azt jelenti, olyan befektetéseket kell nézni, ahol előre megígért fix hozam nincs, tehát a befektetési döntést a múltbeli adatok alapján kell meghozni. A probléma az, hogy a múltbéli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőbeni hozamok alakulására! Ennek ellenére lehet jól dönteni. Szóba jöhetnek a részvények, a befektetési alapok, illetve a származékos piacok is. A befektetési alapoknál egy nagy kalapba dobják be a befektetők a pénzüket, rábízzák az alapkezelőre, és bíznak benne, hogy a kockázatmentesnél magasabb hozamot érnek el. A befektetési alapok is eltérő kockázattal bírnak, a tőkevédettől egészen az abszolút alapokig, ahol a nyereség mellett akár jelentős veszteség is érheti a befektetőt. Az értelmes ember itt a múltbéli hozamok mellett figyelembe veszi az alapok jellegét is, tudva, minél nagyobb hozamot sikerül elérni egy alapnak, általánosságban annál szabadabb a befektetési politikája, annál kockázatosabb. A mohó sapiens csak az alap elmúlt időszakbéli hozamával foglalkozik, a többi nem nagyon érdekli. A részvények esetében illetve a származékos piacokon a befektető egyben önmaga „alapkezelője” is, aki saját, vagy befektetési tanácsadója segítségével alakítja ki a portfolióját. Itt a siker kulcsa, amikor valaki az időarányosan kedvező hozammal megelégszik, és jellemzően a sok kicsi sokra megy alapon kereskedik. Ezen a területen a mohó sapiens jellemzően ott hibázik, hogy egy intervallum alatt már realizálható nyereséget tesz fel még egy kicsi elérhető nyereségért. Például csak 6000 Ft-on adom el az 5000 Ft-on vett OTP-t. Aztán a részvény ára 5985 Ft-nál megfordul, 15 Ft miatt kockáztatott, és rossz esetben elvesztett közel 1000 Ft nyereséget”. Ugye milyen ismerős ez a helyzet? Itt lehet, lesz egy befektetőből homo sapiens vagy mohó sapiens. Ilyen egyszerű döntés, és a jó vagy a rossz oldalon találják magukat a befektetők.
Lehet, hogy 1-2%-kal alacsonyabb a kamat, mint a legmagasabbat ígérő befektetésben lenne, lehet, hogy csak 500 Ft-ot keres biztosan, 700 Ft bizonytalan helyett. A döntés joga és felelőssége a befektetőé. Amikor befektetési döntés előtt áll, tegye fel magának a kérdést, mi szeretne lenni, homo sapiens vagy mohó sapiens? A különbség csak egy szó, de ez a szó elválasztja a „pénzügyi mennyországot” a „pénzügyi pokoltól”! Ön hova szeretne tartozni?
Írta: Ziegler Mátyás