Árgus szemmel figyelem a bal oldali tükörben a mellettem lassan felzárkózó autósort. A foncsorozott üveglapon egyszer csak piros figyelmeztető fény gyullad ki – eljött az én időm! Indexelek, és balra húzom a kormányt. A nagy autó engedelmesen megindul, majd mintha láthatatlan falba ütközne, visszatér az eredeti irányba. Egy-nulla az Intelligent Drive javára… 

Bizony hálátlan feladat autóvezetőkön segíteni: a legtöbb pilóta az utasülésről jövő tanácsokat sem fogadja szívesen, nem hogy egy gép mondja meg neki, mit csináljon, vagy pláne, hogy kivegye a kezéből az irányítást. Most mégis pontosan erre kárhoztatom magamat: arra vagyok kíváncsi, hol húzódnak a modern vezetőtámogató rendszerek pszichológiai és technológiai határai – magyarul, ki adja fel hamarabb, az autó vagy én?

Tesztem alanya – vagy eszköze, hirtelen magam sem tudom – egy Mercedes-Benz E250, a stuttgarti márka alig egy éve megújult felső kategóriás limuzinjának második legkisebb benzinmotorral szerelt példánya. A 211 lóerős motor nem hagy kívánnivalót maga után; ha a prémium kategóriában nem hangozna visszásnak a hétköznapok, a normál forgalmi helyzetek felemlegetése, azt mondanám, nemigen találunk olyan szituációt, amelyben ne bizonyulnának bőségesen elegendőnek a százra 7,4 másodperc alatt gyorsuló, 243 km/óra végsebességű modell képességei. Az egészen kis fordulatszámtól ébredő, széles tartományban rendelkezésre álló forgatónyomaték és az alapkiépítésben kínált, hétfokozatú automata sebességváltó együtt mindent megold; ha kell, finoman, ha kell, durván mozdítja az 1,7 tonnás tömegét leginkább csak a forgalmi engedélyben érzékeltető, váratlanul könnyed mozgású járművet.

Most azonban mindez érdektelen, bár nehéz elvonatkoztatni a környezettől. A Mercedes megmagyarázhatatlan érzékkel engedi élni régi, klasszikus modelljeinek hangulatát az egyébként minden ízében modern, de nem túljátszott belső térben. Az időtlenség nem való, és nem is áll jól mindenkinek, nagyvonalú magabiztosság híján képmutatásba vagy káoszba fulladhatna a dolog, az E-osztályban viszont csak annyit érzékelünk, hogy minden kezelőszerv, minden kapcsoló természetesen kézre esik, a mechanikailag mégoly összetett szerkezetek is maguktól értetődően működnek, és az olyan, igazán apró részletek is stimmelnek, amelyek iránt az ügyfeleknek talán csak néhány százaléka fogékony, ám őket hallatlanul elégedetté teszi. Személyes kedvencem az osztott fedelű rekeszt rejtő könyöklő és a padlókonzol üregeinek eltolható fedélmechanikája – másokat alighanem más, nekem fel sem tűnő megoldások nyűgöznek le.

Nyilván nem véletlen, hogy magukkal ragadnak a részletek. Egy olyan, összetett rendszer kidolgozására, mint 

az Intelligent Drive, nincsenek, nem is lehetnek kész receptek. Ha a fejlesztést megelőzően megkérdeztek volna, mire vágyom, magam sem tudtam volna megmondani, hiszen eddig soha nem kaptam segítséget az adott forgalmi szituációban. Ezeket a komponenseket kizárólag empatikus gondolkodással, az autózás mibenlétének mélyreható ismeretében lehetett kitalálni, kifejleszteni és megvalósítani, mégpedig úgy, hogy a teljes csomag több legyen az alkotórészek összegénél.

Nehéz és nem is feltétlenül kívánatos dolog a gyakorlatban kipróbálni a biztonsági rendszerek jelentős részét. Nem mintha nem bíznék a ráfutásos baleseti helyzetet figyelő rendszerben, amely hátulról, nagy sebességgel közeledő járművet észlelve aktiválja a Mercedes fékjeit és biztonságiöv-előfeszítőit. Az ostorcsapás nyaksérülés mellett azt is megakadályozza, hogy neki lökjenek egy harmadik autónak, vagy a keresztirányú forgalmat figyelő kamerarendszerben, amely nem engedi, hogy a zöld lámpánál elindulva összeütközzem a maga tilos jelzésén még átcsúszni remélő, keresztben érkező autóval. De kipróbálni? Olyan szituációkba még hivatásos kaszkadőrök sem szívesen keverednek, ahol nem ők irányítják a dolgok folyását.

Szerencsére az Intelligent Drive kevésbé extrém helyzetekre is felkészült, így bőséggel tartogat megtapasztalni valót. Ilyen a Distronic Plus, amely a jól ismert sebességtartó automata ma már egyre inkább elterjedt, fejlett, adaptív változatánál is többre képes. A követési távolságot tartani képes, szükség esetén fékező, majd a beállított sebességre visszagyorsító rendszerek funkcionalitását a sávban tartással egészítette ki a Mercedes-Benz. Az eredmény: autópályán elég a finom fogású volánon tartani a kezem, a kormánykorrekciókat az automatikára bízhatom – ha baj van, akár 0,5 g-vel fékezve kerüli el az ütközést a rendszer. A kulcsszó az ‚akár’: ahogy a vészfékrásegítő (BAS), ez a rendszer is mindig csak a helyzet által indokolt mértékig fékezi autónkat, azt azonban az emberi sofőröknél elkerülhetetlen késlekedés nélkül elvégzi. Így nem fordulhat elő, hogy egy hirtelen felvillanó féklámpa miatt megijedünk, és akkorát lassítunk, hogy mi magunk válunk veszélyforrássá.

Kár is lenne a 4,88 méteres hosszára rácáfolóan kompakt kiállású autóért. Az E-osztály dimenziói amúgy is ellentmondásosak: 11,3 méteres fordulókörével könnyedén manőverezik, de lássuk be: egy ekkora autónál nem árt, ha segítségünkre siet egy tolatókamera. Vagy inkább négy: az E250 elöl, valamint két külső tükrében is hord egy-egy nagyfelbontású kamerát, így 360 fokos panorámaképet tud adni környezetéről. Mintha egy fejünk felett lebegő helikopter közvetítené helyzetünket, a méretes központi kijelzőn tökéletesen és részletesen nyomon követhető, hol járunk. A hagyományos radarokkal szemben ez a megoldás az ellen is véd, ha az autó oldalával közelednénk egy akadályhoz, vagy ha a kormányzott kerék nem kívánatos helyekre tévedne, legyen az egy helyéről kibillent csatornafedél vagy egy frissen beültetett virágágyás. Nem mellékesen próbáljanak meg egyszer úgy beállni az autómosóba, hogy mindvégig tisztán látják, mennyi hely van az orr két oldalán – felemelően megnyugtató érzés! 

A panorámakamerákkal szó szerint (video)játék a parkolás, de ha nem vagyunk játékos hangulatban, akkor sincs minden veszve: az Intelligent Drive égisze alá magától értetődő módon a parkoló automatika is bele tartozik. Ez a párhuzamos és merőleges manővereket egyaránt támogatja, ráadásul nem csak be, de kívánságra ki is áll az autóval, így akár félálomban is útnak indulhatunk – más kérdés, hogy ez nagyon nem fog tetszeni az autó fáradtságérzékelőjének, amely nem csak pihenésre szólít fel minket, hanem a műholdas navigációs rendszer térképén rögtön meg is mutatja, hol tudnánk a közelben pihenni egyet.

Bizony, az Intelligent Drive alapkoncepciója, hogy az ember… nos, ember. Hagyja magát az érzelmei által befolyásolni, szelektál az őt érő impulzusok között, téved és elfárad, elveszíti a türelmét, elkalandozik a figyelme. Hibázik. Ez megengedhető, amikor egy bevásárlókocsival manőverezünk a hipermarketben, vagy lapra szerelt bútort próbálunk összeállítani, de napjaink egyre gyorsabb, egyre sűrűbb közúti forgalmában mind kevésbé van helye az emberi tényezőnek. Ezen kesereghetünk, ellene is szegülhetünk, a lényegen mit sem változtat: a jövőben az okos emberek okos autót választanak, amely minél több perifériális, de nélkülözhetetlen feladatot vállal át tőlük. Az igazán okosak persze nem várják meg a jövőt, hanem elébe mennek annak.

Felszereltség:

A Mercedes-Benz E250 alapkivitelben kínál egy sor fontos biztonsági és kényelmi tételt, az ütközéskor felpattanó, aktív motorházfedéltől a multifunkciós bőrkormányig, könnyűfém keréktárcsáktól a legalább kétzónás, digitális klímaberendezésig, a változó áttételű kormányműtől a vezető- és utasoldali térd- és medencelégzsákokig. Alapáras az elegáns analóg óra 

a műszerfal közepén és a motorosan, távvezérléssel nyitható és csukható csomagtérfedél. Tesztautónk Avantgárd felszereltségű kivitel volt, amely azonnal felismerhető a hűtőmaszkba integrált, nagyméretű csillagról és az E 63 AMG modellt idéző optikai részletekről. A kivitel másik lényegi tartozéka a Direct Control futómű. A tesztelt modell legfontosabb extrái a körkörös panoráma kamerarendszer, a Distronic Plus követési távolságot tartó rendszer, a lehajtható hátsó ülések, az online multimédiás rendszer, a LED-es intelligens világítási rendszer és a térhatású audiorendszer.

Típus: Mercedes-Benz E250

Motor: 1991 cm³-e, soros négyhengeres benzinmotor

Legnagyobb teljesítmény: 211 LE/5500

Legnagyobb nyomaték: 350 Nm/1200-1400

Váltó: hétfokozatú automata sebességváltó

Méretek:hossz: 4879 mm, szélesség: 1854 mm, magasság: 1474 mm, tengelytáv: 2874 mm

Saját tömeg: 1680 kg

Megengedett össztömeg: 2245 kg

Csomagtartó térfogata: 540 lilter

Üzemanyagtartály térfogata: 59 liter

Fogyasztás: 8,3 liter/100 km

Fordulókör átmérője: 11,28 m

Gyorsulás 0–100 km/h: 7,4 mp

Végsebesség: 243 km/h

 Írta: Svékus Gergely

Fotók: a Mercedes-Benz archívumából