Most olvasom
Fröccstörténelem nyáridőben

Fröccstörténelem nyáridőben

Fröccstörténelem nyáridőben

Mi magyarok joggal lehetünk büszkék speciális italunkra, a fröccsre, amelynek több mint száz éves hagyománya van.

A fröccs a bor és szódavíz keveréséből alkotott ital, s e kettő mennyisége alapján különféle nevű fröccsök léteznek. A Gentlemen’s CHOICE terített asztala mellett tiszta (szóda) vizet öntünk a poharakba, és bevezetjük a szomjazókat egy kis fröccstörténelembe.

 

Déd- és nagyszüleink a nyári hőség idején még vermelt és darabokra tört jéggel hűtött spriccert ittak. A németből átvett „spritzer” szót magyarították eleink a fröccsre, melynek születése köré számos legenda kerekedett. A millennium után az előző századfordulón kezdődött a fröccs divatja ivásban és a vendéglátóhelyi kínálatban egyaránt. A köznyelv és az irodalmi művek is hamar megkedvelték a fröccsözni kifejezést, amely Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Bródy Sándor és Hunyady Sándor számtalan művében is gyakorta előfordult.
Hogy ki írta le először, máig nem tudjuk.

 

 

Borozgatás Vörösmartyval

Vörösmarty Mihálynak számos nyelvújítás kori szavunkat köszönhetjük. Valószínűleg a fenti idézet láttató szóképének megalkotása miatt – mintha a szódavíz buborékjai szállnának felfelé a borospohárban –, tévesen neki tulajdonítják a fröccs szót is. Fáy András „a haza mindenese”, Vörösmarty Mihály és Ferenczy István szobrász 1832-ben vett szőlőt Fóton, de néhány év múlva Fáy megvásárolta barátai dűlőjét is. Fáy András présháza a reformkorban a haladó erők találkozásának a színhelye lett, sok jeles ember megfordult a szüreten. A november végén, András-napkor összejött társaság együtt ünnepelt, beszélgettek, borozgattak és énekeltek. A korabeli visszaemlékezések és tudósítások körülbelül negyven főt sorolnak fel. A Somló-hegy oldalában lévő épület falának márványtábláján örökítette meg Ferenczy István a borház melletti kis ház építésénél segítkező barátok nevét: „a barátság e fali közé, midőn épülnének, vidám enyhe óráik között követ rakának; Barabás Miklós, Bajza József, Bugát Pál, Czuczor Gergely, Fáy András hitvesével, Fáy Ferencné leányával, Ferenczy István, Luczenbacher János, Pólya József hitvesével, Szontagh Gusztáv, Vörösmarty Mihály május 30-án 1837.”

 

Hegedűs Géza író, irodalomtörténész merész fantáziával írta meg egyik tanulmányában (A világmindenség első fröccse), hogyan született meg a költő híres, Fóti dal című verse. Ezt az irodalomtörténeti „szépítést” tisztázni kell, mert régóta kering az újságok hasábjain, mint muslinca a pimpós hordó körül. Szerinte Fáy szőlejében, az 1844-es fóti szüreten mutatta be Jedlik Ányos a szódavizet, itt készült el az első fröccs és ennek hatására vetette papírra a költő a verset. A nevezetes bordal első megjelenése bizonyítható adatok szerint két évvel korábban történt (Budapest, 1842. okt. 27. Athenaeum). A pesti Vadászkürt hotel tízes szobájában, ahol akkoriban a költő lakott, Deák Ferencnek olvasta fel elsőként a művet. Ő bíztatta, hogy feltétlen hozza magával a mulatságra. „Barátai gyakran mondottak, ideje volna már, hogy ő írjon egy szép bordalt és azt énekelje. 1842-ben csakugyan megírta az ígért bordalt, s örvendett, hogy meglepheti vele barátait. Először Deák Ferencnek olvasta föl, kivel együtt ment ki a szüretre, aztán az egész társaságnak, mely a dalt fóti dalnak keresztelte, s melyhez Thern Károly még azon évben dallamot írt.” (Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza, Budapest, 1866) Nem mellékes tény, hogy Jedlik Ányost, bár Czuczor rokona volt, semelyik korabeli forrás (pedig volt néhány) nem említi a szüreti vendégek népes táborában. Tehát itt sohasem találkozott a költővel és nem vitt magával szódáspalackot sem. A tudós pap 1826-ban ért el újszerű eredményeket, amikor a győri apátságba messziről szállított balatonfüredi ásványvizet mesterséges szénsavas vízzel, szódavízzel dúsította, helyettesítette. A gyártásba is belekezdett, de azt hamarosan, 1841-ben unokatestvérének adta át.

 

Hegedűs tanár úr rátett még egy lapáttal a tévedésekre: szerinte itt dőlt el a névcsata a spriccer és fröccs között, az utóbbi javára, amelyet a költő talált ki. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a két szó évtizedekkel később vált használatossá, nagyjából az 1880–90-es években. Tehát a szódavízzel kevert bor, mint frissítő ital nem Fóton lett feltalálva, sem elnevezve. Vörösmarty soha sem említette, egyetlenegyszer le nem írta a fröccs szót, márpedig bizonyosan büszke lett volna rá, ha az ő nevéhez fűződik.

 

 

Buboréktól a patronig

Csak a friss és hideg szódavíz alkalmas a bor erényeinek kiemelésére. Általában száraz, fehér borokhoz és rozé mellé spriccelik a pohárba. A markáns zamattal bíró ásványvizek megtörik a bor harmóniáját. A csendes, szénsavmentes vizek viszont lusta löttyöt csinálnak a legjobb borból is. Aki ilyesmire vetemedik, mármint ásványvizet tölt a borba, arról minden rossz elképzelhető, tartja az új keletű mondás. Gyorsan közkedvelt „gyógyvíz” lett a mesterséges ásványvíznek nevezett szikvíz, szódavíz, így a múlt században virágzásnak indult a szikvízgyártás, mint kisipari mesterség. Számos színes, feliratos és különféle formájú üvegekbe töltötték a buborékos nedűt. A nagyobb gyártók a palack fején is jelezték-reklámozták nevüket és településüket. A szikvízgyártás gyorsabb, modernebb térhódítása a két világháború közé tehető. A szénsavpatronnal működő palackok elterjedése lehetővé tette az egyszerű, otthoni szódavízkészítést. Csak az volt a kérdés: ki megy le patronért a közértbe és ki csinál szódát? Az utóbbi évtizedek műanyag palackos vizeinek dömpingje majdnem tönkretette a szakma mestereit és a szóda jó hírét. De csak majdnem, hiszen az szomjoltásra kiváló, fröccsözésre viszont alkalmatlan.

 

A vendéglátás megszámlálhatatlanul sok tréfás nevű fröccsöt kínál, melyek kitalálásához is érdekes történetek fűződnek. A máig népszerű városligeti Gundel Étterem helyén már a tizenkilencedik század hetvenes éveitől volt egy híres étterem, amelyet Wampeticsnek hívtak. Az irodalmi, politikai, és művészvilágból jeles asztaltársaságok tartották itt rendszeres találkozóikat. Az egyik törzsasztalnál – Rippl-Rónai József, Móricz Zsigmond, a híres konferanszié Nagy Endre és barátaik társaságában – született meg Újházi Ede nevezetes „Újházi fröccse”. A híres színész szódavíz helyett a vendéglő kitűnő kovászos uborkájának levével hígította a bort, tisztelői, utánzói gyorsan elterjesztették főváros szerte. Állítólag jóval nagyobb mennyiségű bort lehetett így meginni következmények nélkül, mint a szódavízzel kevertből. A Borsszem Jankó vicclap szerkesztői és barátaik Bálóné Ráday utcai vendéglőjében a savanykás alföldi borból készült fröccsöt jó evőkanálnyi málnaszörppel javították föl: ez a „kagál fröccs”. A szegedi művész asztaltársaságok hozták divatba, és máig fogyasztjuk a vörösbort pezsgővel, más néven Kass-, vagy Tisza-fröccsöt. Mi sem bizonyítja a „szegények üdítőjének” népszerűségét, mint az a pécsi szikvízgyártó, aki a helyi bordélyházban szódával és szörppel fizetett a szolgáltatásokért. Büntetése nem maradt el: elvált feleségének ítélték az üzemét.

See Also

 


 

Fröccs variációk

 

Kisfröccs, fütty, rövidlépés: 1 dl bor, 1 dl szóda

Nagyfröccs, hajtás: 2 dl bor, 1 dl szóda
Hosszúlépés, fordított: 1 dl bor, 2 dl szóda
Házmester: 3 dl bor, 2 dl szóda
Viceházmester: 2 dl bor, 3 dl szóda
Háziúr, bivalyfröccs: 4 dl bor, 1 dl szóda
Lakófröccs, kis házmester, strand fröccs: 1 dl bor, 4 dl szóda
Mafla: 5 dl bor, 5 dl szóda
Krúdy fröccs: 9 dl bor, 1 dl szóda
Csatos: 1 l bor, 5 dl szóda
Lámpás: 1,5 l bor, 5 dl szóda
Sóher fröccs: 1 dl bor, 9 dl szóda
Kass vagy Tisza fröccs: vörösbor pezsgővel
Ujházy fröccs: kovászos uborkalé borral
Postásfröccs: dupla kávé rummal
Matrózfröccs: korsó sör rummal
Színészfröccs: 2 dl szóda, az is langyosan

 

Írta: Csontó Sándor

 

Fotók: a szerző saját gyűjteményéből, Stockfoto

© 2020 Gentlemen's Choice. Minden jog fenntartva.

Vissza a tetejére