Gentlemen’s CHOICE: Az egyik internetes oldalon kényszerbefektetőként aposztrofálták Önt.
Varga Zoltán: Inkább kényszervállalkozónak mondanám magam. Amikor a Credit Suisse Boston budapesti irodája – aminek addig helyettes vezetője voltam – 2001-ben bezárt Magyarországon, az volt első gondolatom, hogy itt a lehetőség valami újat csinálni. Először persze megpróbáltam a saját szakmámon belül elhelyezkedni, de nagyon nehéz volt. A Credit Suisse-nál nagyon magasra tettem fel a lécet, és nem találtam azt a megfelelő állást, ahol el tudtam volna képzelni magam. Gyakorlatilag kényszerűségből kezdtem el befektetni, azt gondoltam, ehhez értek. Volt vállalkozói vénám: már az egyetem alatt és után is voltak vállalkozásaim, és valahogy ezt hozta a sors, hogy kvázi vállalkozóként, egyéni befektetőként kezdjem újra az életemet. Ez persze nem volt triviális, kellett néhány kudarc, ami tovább vitt ebbe az irányba.

G.C.: Befektetett jó néhány cégbe, többek között az econet.hu-ba, az M-Factory-be vagy a Host Logic-ba. Melyiket tartja a legsikeresebb befektetésének?
V.Z.: Ugyan még nem történt meg minden cégben az exit, de hármat emelnék ki közülük. Az egyik a BIF Zrt. (Budapest Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Zrt. – a szerk.), ami egy, a Budapesti Értéktőzsdén is jegyzett cég. 2007-2008-ban – nagyon jó ütemben, a válság előtt – szálltam ki a vállalatból, amikor még magasan voltak az árak. Ez tehát egy kiválóan megtérülő befeketetés volt. A Wizz Air-be 2004-ben vásároltam be magam, gyakorlatilag az első külső befektetője voltam a cégnek. Itt nem volt még térülésem, vagyis nem sikerült eladnom a részvényeimet, de azt látom, hogy van 44 repülőgépe és idén közel 13 millió utast fog szállítani a légitársaság. Ezek igen impresszív számok, ami garancia arra, hogy ez is egy nagyon jó befektetés. Egyébként treasury vezetőként is dolgoztam náluk egy rövid ideig, de saját döntésemből eljöttem. Elég sok befektetésem volt már akkoriban, így azt gondoltam, hogy inkább a befektetésekre kell koncentrálnom. Harmadikként pedig a Central Csoportot említeném. A Central Csoport elég sok céget fog össze és ennek a cég-hálózatnak a felépítésére nagyon büszke vagyok. A csoport portfóliójába tartozik a kockázati tőkealap kezelés is: három alapban 15 milliárd forintot kezelünk és eddig kétszer nyertük el a Jeremie alapot. Úgy is mondhatnám, hogy a BIF Zrt. volt a „kezdeti szerelem”, a Wizz Air a „magyar sikersztori”, a Central Csoport pedig azt testesíti meg, aminek a felépítésére büszke vagyok.

G.C.: A Central Fund közel 6 milliárd forintos tőkével jött létre néhány évvel ezelőtt. A hazai kkv szektorban, körülbelül 6-8 vállalatba kívánnak befektetni. Ezt a létszámot az alap befektetési stratégiája határozza meg?
V.Z.: Eredetileg úgy gondoltuk, hogy jóval nagyobb nagyságrendben fogunk tudni befektetni, közben azonban, ahogy a turn-around alapot (a három alap közül az egyik – a szerk.) elindítottuk, rájöttünk, hogy vannak olyan helyzetek, olyan túlérett termékek, amikor már nem szabad befektetni. Az is kikristályosodott bennünk, hogy mi nem akarunk túlságosan nagy összegeket befektetni, sokkal inkább, viszonylag kevés pénzzel próbálni értéket teremtetni. De ez rengeteg munkát is jelent, hiszen a saját cégeinket nem hagyjuk magukra, folyamatosan együtt élünk velük, megpróbálunk újabb megbízásokat szerezni nekik, kivesszük a részünket a szervezetfejlesztésben és támogatjuk őket az újabb célpiacokra történő betörésben. Ez a munka nem számszerűsíthető, de sok időt, energiát, kapcsolatépítést és lobbi tevékenységet, vagyis rengeteg értéket fektetünk ezekbe a vállalatokba, amit akkor lehet majd számszerűsíteni, ha eladtuk a részünket.

G.C.: A cégük mentorálása mennyire jelent kontrollt? Mennyire folynak bele a mindennapi életükbe?
V.Z.: A kezdet kezdetén jelentősen belefolyunk a cégek életébe, utána kialakul a cégek saját menedzsmentje, mi pedig igénytől és piactól függően heti vagy havi menedzsment meeting-eken konzultálunk velük. Van tehát egy nagyon intenzív első szakasz a cég életében, majd ha már kiválasztottuk a megfelelő kollégákat, ha rátettük a céget a megfelelő pályára, egyre inkább a háttérbe vonulunk. Persze attól is függ, hogy a vállalat mennyire érett, a cégirányítási folyamatai mennyire kialakultak. Van olyan cégünk például, amit egy multinacionális vállalattól vásároltunk meg, itt nem kellett sok mindenhez hozzányúlni. Láthatóan sokkal jobban működik, mint egy tipikus hazai kkv, pedig méretüket tekintve hasonló kategóriába esnek. Eddig hét befektetésünk volt, háromból már nyereséggel exitáltunk. Jelenleg tehát 4 cég van a portfólióban.

G.C.: Milyen cégekben gondolkoznak? Rendelkeznek-e valamilyen iparági szegmentációval?
V.Z.: Nem állítottunk fel ilyen jellegű kritériumokat. Úgy is mondhatnám, hogy opportunista befektetők vagyunk, ha látunk egy jó lehetőséget, azt megpróbáljuk kihasználni és valamilyen módon értékké alakítani. Szerintem nincs olyan befektető, aki iparág-specifikus lenne, de van egy működőképes modell, amit mi is követünk: ma Magyarországon vannak olyan kivonuló multik, akik adott esetben szívesen elhagyják az országot, ha megfelelő kézbe tudják letenni a cégek menedzselését. Az ilyen cégeket ezt követően saját felelősségünkre működtetjük. Eddig egyébként két nagy multinacionális cég, a HSBC Magyarország és az Office Depot is elfogadott bennünket ilyen típusú partnerének. Ez a opportunizmus főleg a turn-around alapunkra jellemző, az induló vállalkozásokra specializálódott „magvető” alapunknál más stratégiát követünk. Itt fel kell ismerni, hogy egy ötlet mennyire újszerű, mennyire tud megváltoztatni egy iparágat, mennyire tudja formálni a közgondolkodást. Persze a piacon a jó befektetésekért verseny folyik, sok esetben az induló vállalkozások választhatnak a befektetők között. Az igazán jó befektetésekért meg kell küzdeni.

G.C.: Hogyan találják meg ezeket a cégeket és milyen hosszú az elbírálási idő?
V.Z.: Az esetek 95%-ban ők keresnek meg bennünket, mi pedig főleg konferenciákon, ad hoc módon vagy kapcsolatokon keresztül fedezzük fel a jó lehetőségeket. Az elbírálási idő esetenként változik, attól függ, hogy milyen életciklusban van egy vállalat. Egy startup esetében viszonylag egyszerű a folyamat, megnézzük, hogy kivitelezhető-e az ötlet és hogy mennyire lehet piacosítani, itt legfeljebb 6-8 hétről beszélhetünk, míg egy érettebb cég esetében ez az idő néhány hónapot is kitesz.

G.C.: Ön egy konferencián azt mondta, hogy a Jeremie program hatása csak a sikeres exitek után lesz érzékelhető.
V.Z.: Valóban így gondolom. Csak az exitek után derül ki, hogyan hasznosult az a rengeteg rendelkezésre álló pénz, mennyi térült meg belőle és a sok befektetésből hány sikeres projekt lett. Az már önmagában sikernek könyvelhető el, hogy a Jeremie program dinamizálta a kockázati tőke világát. Az, hogy a statisztikák szerint Magyarország startup-ok tekintetében Európában az elsők között van, szerintem elvitathatlanul a Jeremie-nek köszönhető.

G.C.: Ön Budapestet kifejezetten jó bázisnak tartja a startup-ok számára. Mik azok az összetevők, amik alkalmassá teszik a várost a pezsgő startup életre?
V.Z.: Ez egy nagyon jól élhető város. Még mindig kiváló a műszaki képzésünk, a fejlesztési költségek viszonylag alacsonyak, az élet olcsó, rengeteg buli hely van és csinosak a lányok (mosolyog). Egy startup beindításához adva van egy nagyon is alkalmas környezet, aztán ha egy cég készen van, ki lehet vinni Amerikába vagy el lehet adni máshol, de a kezdeti – a nulladik vagy első – fázisra Budapest kiválóan alkalmas.

G.C.: Ön társadalmilag is aktív. Alapítványokat hozott létre, részt vesz jótékony szervezetekben. Tavaly például Kármán Tódor díjat kapott az oktatás érdekében végzett tevékenységéért. Miért fontos Ön számára a társadalmi „hasznosság”?
V.Z.: Fontos, hogy az ember vissza tudjon adni. A szülővárosomban, Bonyhádon létrehoztam egy matematikai alapítványt, ami a mai napig nagyon sikeresen működik: tavaly például az Intel innovációs világversenyén két bonyhádi diák, a mi alapítványunk képviseletében, negyedik helyezést szerzett. Országos és nemzetközi matematikai versenyeken rendszeresen érünk el nagyon jó eredményeket. A tavalyi Kármán Tódor díjat én kaptam ugyan, azonban ez az iskolát is illeti, hiszen ezek az eredmények a közös munka gyümölcsei. Egyébként jelenleg két befektetésen is dolgozom, amelyek ha megvalósulnak, társadalmilag is hasznosak lesznek, de ezekről egyelőre nem árulnék el többet.

G.C.: Ezek szerint nem a Zirc melletti tangazdaságról és ökocentrumról van szó?
V.Z.: Nem, sajnos az a projekt jelenleg áll. A Pannon Egyetem keszthelyi mezőgazdasági karával egyébként már régen megkötöttük az együttműködési megállapodást: egy hotelt és egy bio tangazdaságot hoztunk volna létre, ahol a diákok a szakmai gyakorlatukat tölthetnék, cserébe pedig kalauzolják a hotel fizetővendégeinek a csemetéit a bio tangazdaságban. Nagyon sajnálom, hogy még nem tudtam megvalósítani a projektet, pedig a környék számára is hasznos lenne: az egyetem ingyen kapna egy tangazdaságot, a környéken pedig munkahelyeket teremtenénk.

G.C.: De nem adta fel teljesen ezt a tervét?
V.Z.: Nem, semmiképpen sem.

Írta: Nagy Andrea Éva