Most olvasom
Útkeresés a csökkenő hozamok világában

Útkeresés a csökkenő hozamok világában

Útkeresés a csökkenő hozamok világában

„Itt van az ősz, itt van ujra, s szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.” A költő szavait idézve más is szeretheti az őszt, nem csak Petőfi Sándor. Pénzügyi oldalról megközelítve viszont két okból kifolyólag sem szerethető kimondottan az idei ősz.

Az első ok minden évben ugyanaz, és főként a családos szülők érzik, eljön az őszi iskolakezdés. A másik dolog alapvetően mindenkit érint, legyen az gyerekes, vagy gyermektelen: nem más, mint a megtakarítások után elérhető hozamok jelentős csökkenése. A dolog komplex, de nézzük, miről is van szó. 

Az elmúlt időszakban a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa jelentősen lecsökkentette a jegybanki alapkamat értékét – ez a cikk írásának pillanatában 3,8%. Mivel a forint hozamok szempontjából ez referencia kamatként funkcionál, a csökkenés magával hozta a forint alapú megtakarítási termékek hozamának csökkenését. Érintette a banki betéti hozamokat, kihatással volt a forintban kibocsátott állampapírok hozamára, de csökkentette a forint alapú vállalati kötvények hozamát is. Az MNB lépéseit az infláció csökkenő mértéke tette lehetővé, hiszen a pénzromlás jelenleg 2% körüli. De! Vegyük külön a hivatalos infláció mértékét, valamint az egyének inflációs kosarának értékét, és megtaláljuk a probléma gyökerét. Míg a hivatalos infláció annyi, amennyi, sajnos az egyéni, mikro-szintű infláció ennél jóval magasabb. Az MNB lépése persze teljesen érthető, hiszen így alacsonyabb hozammal kelnek el a magyar állampapírok, vagyis így olcsóbb Magyarország finanszírozása. (A jegybankok fedezetlen pénznyomtatása révén a piacra kerülő hatalmas pénzösszeg folyamatosan kereste, keresi a helyét, a hozaméhség jelenleg akkora, hogy a kockázatosabb befektetésekbe is folyamatosan „ömlik a dohány”, egyre alacsonyabb szintekre tolva a kockázatosabb eszközök hozamát. A FED szeptember közepi ülésétől sok befektető a pénzjegynyomda csillapodását várja, ami negatív a piacok számára. Az erre való felkészülés, az ettől való félelem pedig kezdi megfordítani ezt a végeláthatatlan hozamcsökkenést, főleg a fejlett országokban.) Az, hogy ez meddig fenntartható nálunk, senki sem tudja, a gazdaságpolitika örül neki, az egyén pedig eddigi magasabb hozamáért bánkódik.
Tekintsünk képzeletbeli befektetési térképünkre, és vizsgáljuk meg az őszi lomb- és kamathullás közepette, milyen befektetési utak mutatkoznak a befektetők számára (a teljesség igénye nélkül: nem foglalkozunk az ingatlannal, mint befektetéssel, mert bár sokan vásárolnak ingatlant befektetésként, mégis az általánosnál szűkebb réteget érint, működése kicsit eltér egy pénzügyi befektetéshez képest), illetve milyen alternatív lehetőségeket találnak azok, akik eddig az időszámítás kezdete óta a bankbetétet ismerték, mint megtakarítási formát. Kitérünk arra is, hogy az elmúlt időszakban bekövetkezett befektetéseket sújtó költségek milyen mértékben érintenek egyes eszközosztályokat, mert ez alapján is lehet befektetési döntést hozni. 
Kezdjük talán a legalján. Biztos mindenkinek van olyan ismerőse, aki eddig a „kéthónapos bankbetét váltó” nevű sportot űzte. Ők voltak azok, akik eddig két-három havonta hordták egyik bankból másik bankba a pénzüket, hogy a friss betétekre adott kedvezőbb hozamokkal tudják fialtatni a pénzüket. Ez a sport nem olimpiai sportág ugyan, de ha eddig az lett volna, most képletesen biztosan kiesett volna a keretből. Az elmúlt időszakban bevezetett tranzakciós adó, illetve EHO ugyanis jelentősen megemelte a bankolási, utalási költségeket, ezért a sportág szinte teljesen elvesztette eddigi sportolóit. Ha valaki mindenképpen 4% körüli bruttó hozamokra vágyik, akkor viszont érdemes elgondolkodni a bankbetét helyett az állampapír vásárlásán. Miért is? Mert a bankbetétek után kapott hozadékot 16+6% levonás terheli, valamint a készpénzfelvétel illetve az utalás után jelentős tranzakciós adó is felszámításra kerül, nem beszélve az emelkedő számlavezetési díjakról. A másik oldalról nézve nem történik persze semmi különös, a bankok szimplán továbbhárítják a rájuk kirótt terheket. Az ő szemszögükből teljesen érthető a viselkedésük – pusztán profitcentrumként figyelembe véve őket. A nagy kérdés, hogy ki volt Háry János, aki azt mondta, a bankok „nem hárythatják át” a rájuk rótt terheket? Kicsit a Dunába, vagy a hortobágyi pusztába kiáltott szó volt ez. Legalábbis így gondolhatják a befektetők, teljesen jogosan. Ezért tehát sokkal jobban járnak a befektetők, ha ugyanakkora hozam mellett inkább az állampapírt választják (és ezt most nem politikai propagandaként, hanem közgazdasági szempontok alapján mondom). Az állampapírokat nem terheli EHO, tehát a bruttó hozamot „csak” 16% levonás terheli, és a felvétel költsége is kevesebb, mint a bankszámlák esetén. Jelenleg tehát, ha 4% körüli hozamú állampapír illetve bankbetét közül kell választani, válasszák az állampapírt, mert több marad a „végén”. 

A következő lehetőség a vállalati kötvények piaca. Jellemző rájuk, hogy nincs mögöttük állami garancia, ezért valamilyen mértékű extra hozamot kell nyújtani a befektetők számára, mint amit a bankbetétek illetve az állampapírok nyújtanak. Az a tény, hogy nem rendelkeznek állami garanciával, nem jelenti azt, hogy ezektől a befektetésektől tartózkodniuk kell a befektetőknek. Egész egyszerűen azt jelenti, hogy az állampapírnál magasabb kockázatért cserébe magasabb hozamot várnak el a befektetők a kötvény kibocsátójától. Ez jól is van így. A garanciával kapcsolatban pedig ismerjük a mondást, minden garancia annyit ér, amennyit betartanak belőle. Elég csak az argentín vagy a görög állampapírokra, illetve a ciprusi bankpánikra gondolni. Ha a befektetők gondosan feltérképezik a kötvénykibocsátó hátterét, nem tesznek rosszabb tétet, mint amit egy magasabb kockázatú állampapír vásárlással tennének. Továbbá ne menjünk el a tény mellett sem, hogy TBSZ számla nyitásával (ha a feltételek teljesülnek, a TBSZ számlával kapcsolatos részletes tájékoztatóért forduljanak brókerükhöz, illetve befektetési bankárjukhoz), mind az állampapíroknál, mind a vállalati kötvényeknél megspórolható az EHO valamint a kamatadó egy része, illetve egésze. Mivel a kockázatok ebben az eszközosztályban egy kicsit magasabbak, mint az állampapírok illetve a betétek esetében, a portfóliónak csak egy részét javasolt ezekbe a termékekbe fektetni.
Ne feledkezzünk meg a tőzsdéről sem, noha ez már egy teljesen más kategória, mint amiről az előbb beszéltünk. Ezzel együtt, látszik az igény arra, hogy az „elenyésző” kötvény kamatok helyett, akár nagyobb kockázat vállalása mellett, magasabb hozam legyen elérhető. A tőzsde az a lépcsőfok, ami annak is megléphető, aki eddig csak kamatjellegű befektetésben tartotta a pénzét. Persze a teljes portfólióval nem érdemes egyből tőzsdézni, de azt el kell ismerni, van fantázia a részvények világában. Az éves eredmény (január 1. és december 31. közötti nettó eredmény) után 16% a forrásadó, a részvényeket EHO nem terheli. A részvények is elhelyezhetők TBSZ számlára (a számlával kapcsolatos információkat lásd feljebb). Bár a hazai tőzsde jellemzően a három nagyról (OTP, MOL, Richter) szól, vannak kisebb kapitalizációjú papírok is, amiknek a likviditás ugyan a legnagyobb gondjuk, de van ráció a vételükben, főleg, ha valaki hosszabb távú befektetésben gondolkodik – feltéve, hogy manapság van még ilyen befektető. A tőzsdézés alapkoncepciója, hogy magasabb kockázatvállalás mellett, a kötvényeknél magasabb hozam elérésére törekednek a befektetők (ha 4% helyett valaki éves szinten 10%-os hozamot ér el részvényekkel, már megérte kockáztatni a jelenlegi piaci viszonyok között).
A befektetők körében viszont érzékelhetően slágertermékké „gyúrta ki magát” a devizapiac. Ez egyrészt köszönhető annak is, hogy úton útfélen reklámozzák. Ki ne találkozott volna az „x eurómmal XXX eurót kerestem röpke idő alatt, és még a hajam sem korpásodott” című reklámokkal. Ne dőljenek be! A devizapiac ennél sokkal keményebb. Önök, a „kis” befektetők a töltelékek a palacsintában, a devizapiac janicsárjai, akik ha elhullanak, senki nem ejt könnyet értük, hiszen jön helyettük más. Kemény szavak, de tényleg így van. 100 befektetőből kb. 30 nyer és 70 veszít a devizapiacon, és lehet, hogy finoman fogalmaztam. De! Aki azzal a hozzáállással közelíti meg ezt az igen veszélyes, de kétségkívül vonzó befektetési terméket, mi az az összeg, amit maximum hajlandó elveszíteni, anélkül, hogy a „padlóra” küldené őt anyagilag, akkor olyan „teher” esik le a szívéről, ami akár sikeressé is teheti ezen a piacon. Az elérhető hozam itt természetesen jóval magasabb is lehet a betétekénél, valamint az állampapírok által fizetett hozamoknál, de aki került már közelebbi kapcsolatba kardiológussal, valószínűleg nem ezt a terméket fogja választania. Persze megfelelő stratégiával, kellő alázattal akár több 10%-os hozam is elérhető (adózása hasonló a részvényekhez, kivéve, hogy devizával nem lehet kereskedni TBSZ számlán). A kockázatot viszont az jelenti, hogy akár a kezdőtőke többszöröse is elveszíthető.

Eddig a forintalapú befektetéseket vizsgáltuk, de ne menjünk el szó nélkül a devizaalapú lekötések mellett. A hazai piac bizonytalankodása, a csökkenő forinthozamok egyre több embert késztetnek arra, hogy devizában keressenek maguknak megfelelő befektetési formát. A leglényegesebb dolog a forint valamint a deviza befektetés között, hogy a nem forintalapú befektetések esetében a befektetőt terheli az árfolyamkockázat is (lásd pl. a lakáshitelesek). Ha ezzel tisztában vannak, akkor igenis lehet kedvező befektetéseket találni devizában is. A dolláros, hosszú futamidejű magyar állampapírok a cikk írásakor 7% körüli hozammal vásárolhatók. TBSZ számlára helyezve, hosszú távú befektetésre, akár nyugdíjas évekre szánt tartalék képzésére is alkalmasak lehetnek. A lap régebbi számaiban foglalkoztunk a devizaalapú hazai vállalati kötvényekkel, akit érdekel a téma, keresse korábbi megjelenéseinket. Most annyit említenék meg, hogy ez a befektetési forma továbbra is ajánlott a befektetők számára, a forintos betéteknél, állampapíroknál magasabb hozam elérését teheti lehetővé, és TBSZ számlára helyezhetők. Jellemzően az OTP illetve a MOL kötvényeit ajánlom megvételre. Ha valaki devizaalapú részvényekben gondolkodik, az is elérhető a hazai befektetési szolgáltatóknál. A hazai tőzsdével szembeni előnye a nagyfokú likviditás, amit a nemzetközi részvénypiac nyújt. Működése, adózása ezen kívül megegyezik a hazai tőzsdével (az árfolyamnyereség adó 16%, a részvények TBSZ számlára helyezhetők, fix hozam nincs, de az elérhető hozamok jó esetben magasabbak lehetnek, mint egy banki lekötés). Nem ejtettem szót a befektetési jegyekről. Lényege, hogy fix hozam általában nincs (vagy a zártvégű alapok esetében igen elenyésző), a befektetők az elmúlt időszak teljesítménye alapján választanak befektetési alapot. Ez persze nem garancia a jövőbeli teljesítményre, inkább csak döntési támpontként érdemes figyelembe venni. Elterjedtek a tőkevédett alapok, aki nem szereti a kockázatokat, érdemes ilyenben gondolkodnia. A befektetési alapok is sokfélék lehetnek, a pénzpiaci alapoktól az extrém alapokig. Itt is igaz, minél kockázatosabb termékbe fektethet be az alap, annál magasabb az elérhető hozam, de annál nagyobb a befektetési kockázat is.
A végére hagytam a csillogó aranyat. Manapság igen divatos a befektetők körében, az arannyal foglalkozó cégek legalábbis mindent megtesznek, hogy divatossá tegyék a befektetők számára. Lehet persze fantázia az aranybefektetésben, de vannak buktatói is. Elsősorban nagyobb befektetési portfóliók kisebb részébe ajánlott aranyat vásárolni, és leginkább „biztonsági” céllal. Ha a készpénzt már az utcán söprik, esetleg egy kiló arannyal el lehet jutni a következő buszmegállóba, vagy akár távolabbra is. Viszont fix hozama nincs, az egyetlen hozama az árfolyam emelkedése. Igaz, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt az arany ára, de az 1900 dolláros unciánkénti nem túl régi rekordárfolyamához képest azért jóval olcsóbb. Ha valakinek kényszerből most kellene megválni kedvenc aranyrúdjától, lapkájától, akkor most unciánként csak 1380 dollár körüli összeget kapna, ami ugye nemhogy profitot nem hozna, hanem jókora veszteséget is okozna a befektetőnek. Igaz a mondás: „nem mind arany, ami fénylik!”
Összegzésképpen, megállapíthatjuk, hogy a csökkenő banki illetve állampapír hozamok ellenére van remény, hogy a megtakarításokkal esetleg magasabb hozamot érjenek el, akár adómentesen is, viszont minden befektetőnek alaposan meg kell választania a számára hozam/kockázat arány alapján felvállalható befektetési formát, és a befektetés tervezhető, optimális idejét. Tudom, ez nem könnyű, de aki kénytelen ilyen dolgokra is időt „fecsérelni”, tegye azt megfontoltan és körültekintően! Hiába zárták be a kaszinók nagy részét hazánkban, a szerencsejáték függők ne ezen a terepen éljék ki játékszenvedélyüket. Továbbra is él az a mára már klasszikussá vált mondás: „Minden befektető a legnagyobb biztonság mellett, a leggyorsabban, a lehető legmagasabb hozamot szeretné elérni. A három dologból viszont mindig csak kettőt választhatnak egyszerre.” Okosan válasszanak!
Írta: Ziegler Mátyás

© 2020 Gentlemen's Choice. Minden jog fenntartva.

Az oldalt a c o r a l d e s i g n fejleszti.

Vissza a tetejére